Szabó Tamás - Segítség, tolvaj!

Segítség, tolvaj!

Annyira nem passzolok sehova. Mintha egy hajcsat lennék, amivel zárakat pattintanak fel. Kihasználják a semmilyenségemet, de nem bánom. Nagy nehezen kinyitok mindent, de egyik sem kényelmes. Szorongok, mert olykor bele-, máskor ketté török, ilyenkor lecserélnek. Be szép is lenne, ha volna egy lakatom! Aki csak rám vár és nem zavarja, hogy nem vagyok aranyból nyomott tekintélyesen fénylő kulcs, mint kéne. Nem nyitom a városházát, de még egy páncélszekrényt és egy szívet sem. Csak lifegek benne és próbálok úgy helyezkedni, hogy azzal a zártörő arcára mosoly üljön ki, a lakat pedig hosszú várakozás után újból kinyílhasson.

Szabó Tamás