Szegvári Gábor - Növekvő érzelem

Felkelt a nap,
Szemeink ragyogtak
Nem azért, hogy nevettél,
Hisz egész végig engem szerettél.

Úgy ültünk,
Mint két fehér galamb,
Többek voltunk egymásnál,
Majd énekelt a templomi harang.

Az eget nézve,
Csodáltad a világot,
De én orcád  figyeltem,
Ahogyan a külvilágot kizárod.

Elfelejtettél,
Mint egy könnyű emlék,
De jegyezd meg nem örökre:
Szívemben szerelmem leszel mindörökre.

Szegvári Gábor Tibor