Szegvári Gábor Tibor - Az Ady Endre sétányon

Az Ady Endre sétányon

Csendéletként énekel az út,
Neszes tipegés ötvözi.
Szemtől veszi el a bút,
S millió csókkal öntözi.

Már zörejként hallatszik magányom,
Eközben csakis fák beszélnek.
Bár örökké szállhatnék az éjszakában,
S a csillagok zenélhetnének.

Már nem visz lábam utamra,
Csontjaim elengednek véznán.
Utoljára tekintettem a holdra,
Csókkal hintett meg, némán.

Szegvári Gábor Tibor

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

Megjegyzés hozzáadása