Szép-Fekete Anna - Függőségeim (Vers)


Függőségeim
 Emberek állnak a folyó partján
Portyázunk mind, kettesével
Az ajkaid sarkán cukor maradt az esti kávéból
Lecsókolom
Miattam ittad, mert aludni már rég nem tudok miattad.
Csak a szemeid ne lennének kávé színűek, talán nem szeretném annyira.
A kávét.
Igazából semmi másra nem vágyom,
Csak hogy álomba borzoljam a hajad.
Hagyjad, én is maradok,
Mondod, de te nem érted.
Érted ölni tudnék, mondjuk magam.
A cigiről is leszoknék, de ha neked oké, nem teszem.
Néha sejtem hogy nem tetszem.
Nem tudom, hogy részegen
Pusziltad-e vagy nem
A szebbik felét markoltad-e
De legalább őszintén elmondod
Hogy nem-
Emlékszel.
Emlék, kellék,
Lék, lek
kellek? Gyere vissza.
Fázom hiányodban.
Mondjuk egy órája, amikor
Azt mondad pisilni mész,
De lehet akkor még nem kellett,
ezért ittál egy sört
Fogtál két segget
beszéltél három lánnyal, hogy engem keresel.
Én meg függve fázom hiányodban.
Rövidebb éjszakákkal könnyebben leszoknék bármiről.
De most rágyújtok és iszom még egy kávét.
Szép-Fekete Anna

Hozzászólok