Szepesi Norbert - Betakarnálak csillagokkal


Betakarnálak csillagokkal

Itt ülök most a világ tetején
És rád gondolok, kis drága.
Kabátom az ölemben,
Szívem nálad maradt: zárva.


Ahogy lenézek a felhőkre
A nagy fehérségből néha 
Előbukkan arcod és orrom
Megtölti illatod maradéka. 


Itt ülök most a város tetején
És rád gondolok, kis drága.
Szívemen ül a szerelem,
Nélküled életem árva.


Ahogy lenézek a fényekre
A város parázsló világa
Döbbent rá arra, hogy
Te vagy életem virága. 


Nem szeretem a város
Tompa fényét, nélküled
Nem vonz a magasban
Repülés, a szédület.
Létem hiányodban csupán
Egy játék, bolond révület.


Legszívesebben nyakamba
Venném a világot, itt hagynám
Csapot a pappal,
Hogy lássalak újfent, te drága,
És betakarjalak csillagokkal.


Szepesi Norbert

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
  

Hozzászólok