Szőke Roland - Elmúlt nyár

Eszembe jutott egy nyári emlék,
Különös... Furcsa, random eszmék.
Csak lent voltunk a tónál a barátokkal,
A sátorban képzeletbeli határokkal.
A vízparton volt egy másik csapat,
Gyönyörű lányok hada!
Ott ismerkedtem meg Vele,
Mint a tó vize, úgy csillogott a szeme.
Egy napig merengtem, hogy odamenjek-e,
Ha nem megyek, csak jobban szenvedek.
Este ugrottam át a félelem árkát,
Mielőtt még elkezdi nézni az álmát.
Átjöttek egy kis közös főzésre
Azok az angyali, kedves nővérek.
Összehozott minket a plédem,
Odabújt hozzám szépen.
Csak beszélgettünk, a többiek aludtak,
A fiúk is és a lányok is külön, maguknak.
Csak ketten ültünk azon a korhadt fán,
Egy ponton szájához ért a szám.
Kényelmetlenül, de együtt szuszogtunk,
Egy hajnali halcsobbanásra felugrottunk.
Ez volt az utolsó napunk ott a parton,
A búcsú ölelésnél elcsuklott a hangom.
Ez az este tette csodássá a nyarat,
És ez a nyár a legszebbem is marad.

Szőke Roland