Szőke Roland - Ösvényem
Ösvényem
Nincsen más szív, hogy visszatartson,
Színtelen vagyok, üres tintapatron.
Egyedül hibázok és oldom meg őket,
Alig van már, akihez reményeket szőjek.
Egyedül a tanulással, egyedül a versekkel,
Sajna a gondolatok nem párosulnak tettekkel.
Emberek körülöttem, mit csináljak velük?
Hiába jönnék velük, ha a rossz irányba megyünk.
Inkább egyedül utazom, járom az ösvényt,
Nekem úgy jó, ha nincs mellettem pörgés.
Ha jönne velem valaki, jelentkezzen nálam,
Ha nem bírod, a hosszú úttól megfájdul a lábad.
1 komment
Nagyon büszke vagyok egykori tanítványomra! Csak így tovább! 🥰
Volek N. Krisztina