Tamás Alexandra - Nyár (vers)

Nyár

Odakint süt már a nap,

Ide bent a hűvöstől,

Enyhítő csókot kap,

S lágyan ég a szerelemtől.

Forróság van oda kint,

S egy szellő is oda int,

Oda, hol kócos hajjal áll a lány,

S arcán piros pozsgás talány.

Ruháját a szél meglebbenti,

S hajat is arrébb libbenti,

Szemében ég a forró nyár,

S látszik rajta csak szerelmére vár.

Gondolata így folyik magába:

"Bárcsak kedvesem ölelne karjába,

lágyan tartana,mint az enyhe szellő,

S a tengerhez elérve, körének gyűlnek száz sellő."

A lány csak vár,ide-oda lépdel,

Arra gondol, hogy kedvese mit képzel,

Szereti őt, mint ebben a melegben virág a vizet,

S ahogyan oda ér, ad neki csókot akár tízet.

A lány pupillája hirtelen kitágul,

Lába a futásra elindul,

Felugrik vidáman kedvese ölébe,

Kedvese csókjaval jár a kedvébe.

Tamás Alexandra

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

Megjegyzés hozzáadása