Tamás Alexandra - Nyár (vers)


Nyár

Odakint süt már a nap,
Ide bent a hűvöstől,
Enyhítő csókot kap,
S lágyan ég a szerelemtől.

Forróság van oda kint, 
S egy szellő is oda int,
Oda, hol kócos hajjal áll a lány,
S arcán piros pozsgás talány.

Ruháját a szél meglebbenti,
S hajat is arrébb libbenti,
Szemében ég a forró nyár, 
S látszik rajta csak szerelmére vár.

Gondolata így folyik magába:
"Bárcsak kedvesem ölelne karjába,
lágyan tartana,mint az enyhe szellő,
S a tengerhez elérve, körének gyűlnek száz sellő."

A lány csak vár,ide-oda lépdel,
Arra gondol, hogy kedvese mit képzel,
Szereti őt, mint ebben a melegben virág a vizet,
S ahogyan oda ér, ad neki csókot akár tízet.
 
A lány pupillája hirtelen kitágul,
Lába a futásra elindul,
Felugrik vidáman kedvese ölébe,
Kedvese csókjaval jár a kedvébe.

Tamás Alexandra


Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

     

Hozzászólok