Tamás Alexandra - Ősz
Ősz
Mikor pirkadattal aranynap kéll,
Szemét nyitja minden mi él,
Bolyhos kis bársony felhők jönnek a földre,
Eltemetik a világot sűrű tejszerű köddel.
A bokrokon csillámló harmatcsepp áll,
A kis barna madárka párjára vár,
Mikor a nap a délre száll,
Elindul a pici kis madár.
Az iskola fele száll a kis madárka,
S látja azt hogy a sok gyerek,
Az időt miként mulasztja,
Oda száll és szépen körülnéz.
Hangja és külleme a nagy zajban elvész,
S mit mond az ész,
A tett támasztja alá,
Elindul a madárka és amottan száll alá.
Ott ahol a nap arany órát üt,
A kisbárány felhőkben ismét minden eltűnt,
Eltűnik minden, a kismadár is csendben,
Csak az arany, sárga levél virít odafenn.
Odafent, a fa legeslegtetején,
A szél megfújja és lassan útra kél,
Útra kél és oda tér vissza a földre,
S most már nem száll körbe és körbe.
Lehullott már az utolsó kicsiny kis falevél,
És elindult szalad gyorsan sebesen a tél.
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
Tamás Alexandra
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat: