Tankó Tamás - Tavaszodás

Tavaszodás

Ahogy virágba borul a föld
Szürkéből újra lesz zöld
Úgy kellesz, mint kopárnak
A kopogó eső- imádlak

Maga a természet sem tudja
Megmutatni úgy a földnek
Ahogy a szám fülébe súgja
Szerelmét szeretett hölgynek

Az eső sem áztatja úgy el
Mint ön szépsége a szemem
A szikkadtság helyettem felel
Te vagy nekem a mindenem

Ahány szál virág kinyílik Tavasszal
Annyit szakítok le neked szépem
Áldalak én jajjgató panasszal
Hogy mindenem lettél régen: nékem