Tóth Andor - Éji mondóka
Éji mondóka
Suhanó szelek lepik el az eget,
Ingoványos talajon cserebogár gyűjtöget.
Ezernyi hangon szólal meg az erdő,
Gímszarvastól hangos rét, völgy, s a mező.
Hideg fuvallat jár a csillogó tó tükre felett,
Erős fényét a Holdnak felhő töri meg.
Illetődött fejjel jár fel-alá a hontalan,
Lendülettel kering a molylepke is nyugtalan.
Apró fények csillognak, tengernyi az égen,
Denevér süvít el sebesen, serényen.
Oltalmazó fűben szöcskék legelésznek,
Lapulva a sűrű rengetegben tenyésznek,
Fürgén szökellve aprón elenyésznek.
Hűvös szellőt hoz hajnalban az alkonyat,
Illatba burkolózik a virág, ha van hol nyughat.
Titokzatos árnyak gyorsan haladnak,
Lappangva, sietve által ballagnak.
Emberfejben szinte mind álmok születnek,
Rettegést vagy éppen megnyugvást jeleznek.
Tóth Andor
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat: