Varga Csenge - Agygödör
Agygödör
Mindegy, hogy a Szabadság hídon
vagy a vágóhídon megyek át,
mikor az egymás árnyékában nyomorgó
panelek közé képzelsz határtalanságot,
kedves agyam.
Kifutok az idegekből egyenesen
a sorvadás lomhaságába,
karcokat rajzolok minden felületre,
lenyomatot hagyok minden
lélegző emlékben.
Onnan ered a vágyakozás,
ahonnan az alvadt vércseppek
az aluljáró porában,
onnan ered a lélegzet,
ahonnan az aluljáró szellőzőrendszere-
mechanikus tüdő egy rongyos tömegben.
Én megterveztem a múzeumi lopást is,
de megijdtem a tökéletességtől,
hogy nem karcos a vászon,
mellesleg nem zsong a portré feje,
mert teljesek a hétköznapjai.
De ez nem ilyen egyszerű.
Nem tud elszakítani tőled egy
pengeéles szabályszerűség sem,
folytonos bizsergésedtől
libabőrös a gerincem.
A nyakcsigolyámtól
vagyok hozzád kötve, agyam,
akár a vasárnapi harang az
áldozók hű némaságához.
Varga Csenge
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat: