Varga Dorka - Felmondok! (vers)
Felmondok!
Vonszolom csak magam
Vonszolom csak magam
a tengernyi hóban.
Keresem árnyékod,
utánad loholok.
Jön egy lövés. Mellé.
Majd egy újabb, ferdén.
Következő: talál,
össze is roskadtál.
Nézem, ahogy vérzel...
újra kéz a kézben...
Repül már a negyedik,
s lám, pont ezt keresik.
Súrolta oldalam.
Hát én is elbuktam?
Motyognék valamit,
de a számból ömlik.
Jön fel vér tüdőmből,
fáradt testem eldől.
Havat a vérbe,
s pirosat fehérbe.
S e kegyetlen harcban
elterülve, lassan
fagy belém a vérem
s ízét számon érzem.
Hallom, ahogy pici szívem kérleli, kérleli a lelkem, maradjon még velem, nincs ideje mennem! De az sértődötten, egy utolsó gondolat erejét hagyva meg, felmond és mint lehelet a számból, lassú gőzként távozik.
Már szakad a kép...
de én hallom még...
szívem súgja halkan...
- Hát...én megpróbáltam...
Varga Dorka