Varga Dorka - Felmondok! (vers)

Felmondok!

Vonszolom csak magam

a tengernyi hóban.

Keresem árnyékod,

utánad loholok.

Jön egy lövés. Mellé.

Majd egy újabb, ferdén.

Következő: talál,

össze is roskadtál.

Nézem, ahogy vérzel...

újra kéz a kézben...

Repül már a negyedik,

s lám, pont ezt keresik.

Súrolta oldalam.

Hát én is elbuktam?

Motyognék valamit,

de a számból ömlik.

Jön fel vér tüdőmből,

fáradt testem eldől.

Havat a vérbe,

s pirosat fehérbe.

S e kegyetlen harcban

elterülve, lassan 

fagy belém a vérem

s ízét számon érzem.

Hallom, ahogy pici szívem kérleli, kérleli a lelkem, maradjon még velem, nincs ideje mennem! De az sértődötten, egy utolsó gondolat erejét hagyva meg, felmond és mint lehelet a számból, lassú gőzként távozik.

Már szakad a kép...

de én hallom még...

szívem súgja halkan...

- Hát...én megpróbáltam...