Varga Dorka - Felmondok! (vers)


Felmondok!

Vonszolom csak magam
a tengernyi hóban.
Keresem árnyékod,
utánad loholok.

Jön egy lövés. Mellé.
Majd egy újabb, ferdén.
Következő: talál,
össze is roskadtál.

Nézem, ahogy vérzel...
újra kéz a kézben...
Repül már a negyedik,
s lám, pont ezt keresik.

Súrolta oldalam.
Hát én is elbuktam?
Motyognék valamit,
de a számból ömlik.

Jön fel vér tüdőmből,
fáradt testem eldől.
Havat a vérbe,
s pirosat fehérbe.

S e kegyetlen harcban
elterülve, lassan 
fagy belém a vérem
s ízét számon érzem.

Hallom, ahogy pici szívem kérleli, kérleli a lelkem, maradjon még velem, nincs ideje mennem! De az sértődötten, egy utolsó gondolat erejét hagyva meg, felmond és mint lehelet a számból, lassú gőzként távozik.

Már szakad a kép...
de én hallom még...
szívem súgja halkan...
- Hát...én megpróbáltam...

Varga Dorka

Hozzászólok