Varga Roland - Újra és újra (vers)


Újra és újra

Anyám nem akarta elmondani, 
milyen ünnepélyre lettünk meghívottak. 
Minek a hullámtáncára készülhetünk.
Kényszeresen zord volt a víz,
a nagyapámnál aludtam aznap,
és beleszakadt az ég a patakba. 
A letargia fény volt az arcán, 
azon gondolkodtam vajon a fák itt akartak e lenni,
vagy csak ide telepitették őket. 
Ebben az útvesztőben, keletkezett láncreakciótól
olyan zord hangja volt, hogy éreztem, arrébb szalad a part.
Úgy éreztem ez a bú egy kriptogram.
Majd a nagybátyámmal kitalálom,
miért ennyire szomorú mindenki.
Én víg voltam, felvehettem a legszebb
white tie ruháimat végre, meg kell adni a módját.
Végülis, nem minden nap viszi el szívroham az embert.
Varga Roland

Hozzászólok