Varga Roland - Újra és újra (vers)

Újra és újra

Anyám nem akarta elmondani,

milyen ünnepélyre lettünk meghívottak.

Minek a hullámtáncára készülhetünk.

Kényszeresen zord volt a víz,

a nagyapámnál aludtam aznap,

és beleszakadt az ég a patakba.

A letargia fény volt az arcán,

azon gondolkodtam vajon a fák itt akartak e lenni,

vagy csak ide telepitették őket.

Ebben az útvesztőben, keletkezett láncreakciótól

olyan zord hangja volt, hogy éreztem, arrébb szalad a part.

Úgy éreztem ez a bú egy kriptogram.

Majd a nagybátyámmal kitalálom,

miért ennyire szomorú mindenki.

Én víg voltam, felvehettem a legszebb

white tie ruháimat végre, meg kell adni a módját.

Végülis, nem minden nap viszi el szívroham az embert.

Varga Roland

1 komment

Roland….elgondolkodtató ez a vers,
Viszont nagyon megfogott.
Csak így tovább!!!

Szöllősi Zsolt