Varga Roland - Újra és újra (vers)
Újra és újra
Anyám nem akarta elmondani,
Anyám nem akarta elmondani,
milyen ünnepélyre lettünk meghívottak.
Minek a hullámtáncára készülhetünk.
Kényszeresen zord volt a víz,
a nagyapámnál aludtam aznap,
és beleszakadt az ég a patakba.
A letargia fény volt az arcán,
azon gondolkodtam vajon a fák itt akartak e lenni,
vagy csak ide telepitették őket.
Ebben az útvesztőben, keletkezett láncreakciótól
olyan zord hangja volt, hogy éreztem, arrébb szalad a part.
Úgy éreztem ez a bú egy kriptogram.
Majd a nagybátyámmal kitalálom,
miért ennyire szomorú mindenki.
Én víg voltam, felvehettem a legszebb
white tie ruháimat végre, meg kell adni a módját.
Végülis, nem minden nap viszi el szívroham az embert.
Varga Roland
1 komment
Roland….elgondolkodtató ez a vers,
Viszont nagyon megfogott.
Csak így tovább!!!
Szöllősi Zsolt