Varga Zsombor - Halott idő (vers)


Halott idő

Teltek monoton a huszonnégyek
Kertben bokrok ringtak a szélben
Teret hasított apró falev' éle
Egy pillanatra megrezzent az élet

Viharra állt, ha jól emlékszem
Vonyított az egek lelke
S bentről nézelődtem
Miközben a múlton merengtem

De mit számít mi volt valójában
Fa dőlt-e ki, rohant-e
Az egyén messzi házba
Vagy, hogy estek-e bele halak akkor
A nagy halász álszent hálójába.

Hisz, most bevallom néked,
Az emlékek manapság mintha
Csak hanyagolható kellékek
Lennének serdülő fejemben.

Ha távolba meredek, nem keresnek
Ha messze mennek, én némán kiáltok
S kezdek rájönni, miközben a semmin merengek
Hogy az idő halott, csak kísért ez átok

Naptáramban csak a ma látható
A dátumok egy folyó cseppjei, 
mely sekély, de sokszínű
Benne van a rég, a most,
Kiszámíthatatlan mit hoz a következő
Kanyar
S nem ér itt semmit a félelem
E folyó az én életem

Nézd csak...
Nem tudom erről miért néked beszélek.
De már értem, miért mosódik össze minden:
Az időt a pillanatra cseréltem.

Varga Zsombor (@arschaotica)

Hozzászólok