Várhegyi Dorina - Bubi

ma láttam egy kisfiút, aki buborékokat kergetett.

mikor megkaparintotta őket, könnyedséggel kipukkadtak.

nem fájdalmas volt ezt végig nézni, hanem gyönyörű.

mintha a szállingózó gömböcskék önszántukból akartak volna véget vetni életüknek.

mintha csak ennyit ismételgetnének a nap sugarai által megcsillanó burkukban,

-ezért a csodamosolyért megérte már élni-

és azt a kis kacagást még megérik, majd lassacskán elillannak a létünk tengelyéről, legördülnek a fiúcska mosolya okozta gödröcskékről.

s a buborék hercegnő a következőt kiálltja

-nem éltünk hiába!

szeretnék én is élni, de mennyit? elérni ennyit,

 mint a Deák téri buborékok.