Várhegyi Dorina - Bubi

Bubi

ma láttam egy kisfiút, aki buborékokat kergetett.
mikor megkaparintotta őket, könnyedséggel kipukkadtak.
nem fájdalmas volt ezt végig nézni, hanem gyönyörű.
mintha a szállingózó gömböcskék önszántukból akartak volna véget vetni életüknek.
mintha csak ennyit ismételgetnének a nap sugarai által megcsillanó burkukban,
-ezért a csodamosolyért megérte már élni-
és azt a kis kacagást még megérik, majd lassacskán elillannak a létünk tengelyéről, legördülnek a fiúcska mosolya okozta gödröcskékről.
s a buborék hercegnő a következőt kiálltja
-nem éltünk hiába!
szeretnék én is élni, de mennyit? elérni ennyit,
 mint a Deák téri buborékok.

Várhegyi Dorina

Hozzászólás