Vlasics Bálint - Egyedül
Egyedül
Itt olyan nagy a mozgás.
Minden arc, minden tétova forgás,
Hogy nem lelem a helyem,
Szűk már ez a kicsi sarok nekem.
Tudom rég elvesztettem,
Ami jó volt, s maradék percem.
Te csak engedd jóvá tenni,
Összes hibámat kijavítani,
Hogy éljünk oly’ boldogan,
Mint királyné a hangyabolyban.
Magányos farkas vagyok,
Mégis hiányzik nekem mosolyod…
Mégis ki értheti meg fájdalmát
Favágónak, ha nem vághat fát?
Mit ér kubikus gátja,
Ha házát elviszi a folyó árja?
Mit ér az én tiszta lelkem,
Ha ti mind szívből gúnyoltok engem...?
Mikor találok szeretetet?
Mikor találok igazi lelket,
Ki csak nem vet meg engem,
Ki maga mellé teszi a helyem?
Ki nem veszi el szavad,
Ki örökké ápol és befogad…