Vlasics Bálint - Vigyél haza


Vigyél haza

Ahogy a Nap lemegy a bércek tengerén…
Hűvös szellő hozza a lenge árnyakat,
Melyek korán törik meg a szikár vágyakat.
Lángokból bennem kétséggé lettél,
Te kis apró, kis szende éji lény…
 
Vékonyka lábakon suhan az éjszaka,
Ketté szeli a köztünk burjánzó utat.
Egyedül keresi szemem a gyönge Holdat:
Utat mutat, míg nem érek haza,
Mert alakok kísérnek borzongva.
 
Cseppnyi pont csak örökkön emitt az ember.
Mégis egyedül keresem eme éjben
Csak gyengébben pislogó – pislákoló fényem…
A kormos alak vigaszra sem lel,
Pedig minden lágy mosoly csak tüzel…
 
Mert telhetnek fent a napok és az évek,
Mind csak ezüst heggyel bennem serkentett vér,
Hisz’ az izzó láva legbelül még mindig él…
E végtelenben nem lelek szépet,
Remény ontja ki bennem a létet…
 
Oltáskor hallott vad neszek nem mi vagyunk…
Én akkor is mindennél jobban szeretlek,
Nélküled nincs értelme e kóbor életnek…
A fojtott hangok nem a mi csókunk,
S nem rólunk suttognak a fák, s bokrok.
 
Én csak általad vagyok több!
Nélküled elveszek e kietlen úton…
Kérlek, vigyél haza…
Szánj meg…
Vigyél haza és szánj meg…
Kérlek, most az egyszer…
Vigyél haza…
Utoljára…
Könyörgök, most még utoljára…
Vigyél haza…
Könyörgök, vigyél haza…
Könyörgök érted…
Vigyél haza…
Vigyél haza…
Kérlek, csak vigyél haza…
 
Kérlek téged, hogy hívj, ha haza érsz,
Mert amíg van a tündöklő égen csillag,
A remény árnya engem el nem hagy.
Ott leszek, amikor majd tovamész…
S várok reád, amíg vissza nem térsz.

Vlasics Bálint


Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
vates irodalmi pólók női kollekció  Vates irodalmi pólók férfi kollekció

Hozzászólok