Zsi Martin: -nak (Vers)

-nak

Éjjeli gubanc a ködös szemtükörben.
Tévedjünk el tölgyerdőd mély üregében.
Egy párnyi őz, nézd, legyünk velük négyen.
Itt minden oly más, itt minden oly ében.
Vörösesen csillan egy patakban a vérem.
Holdfénynél tán látszol, én megigézve nézem.

Azon éj az élet hát a halálba szeretett,
Egyikük csak sírt míg a másik búsan nevetett.

Zsi Martin