Zsi Martin - Sz N (vers)
Sz N
Színarany léptekkel a puha
Színarany léptekkel a puha
homokban - szöktél a tél elől
átfagyva markomban.
Szemeidben él, és az éjjel
elillan - olyan az a tekintet
akár egy katlan.
Szerettem a percet, mi olyan volt mint
hajdan.
Szeretem a pengét, de mélyen lent már
zaj van.
Szeretném a szíved, pont úgy mint 'hogy
régen,
Szenvedném a pengéd, bár'mélyre is
billen.
Szóltál-e, mondd, hogy a szél beoson?
Szóltál-e, mondd - hogy már nem vagyok
itthon.
Szerinted ki vagyok hát, az az idegen?
Szorít az ólomörv, lelkemen megpihen.
Szólít a múlt idő, csípő maró csalán,
Számít-e most már, mi lett volna
talán?
Szirom volt minden, lentről visszaköszön,
Szüntelen menetel, majd elhal egy rögön.
Színarany léptekkel a véres
homokban - szúrtad át a szívem,
többé már nem dobban.
Zsi Martin