Zsigus János - Cérnaszálon

Cérnaszálon

Kétségbeesetten rettegve a világ fölött lebegve,
Vékony cérnaszálon egyensúlyozva merengve
Mint pók a bizonytalanság hálójának közepén várva
Éhen hal, vagy lecsap gyanútlan áldozatára?
Eljön a holnap sárga derengésbe vont hajnala,
Vagy magával ragad a sötétség búskomor angyala?
A cérnaszál hangtalanul elszakad, érzem, hogy zuhanok
A Pokol már vár, arasznyit sem haladok, hiába rohanok
Arcom a hűvös aszfaltot szántja, egyszerre hűsít és éget
Rájöttem, te voltál a pók, én meg a gyámoltalan étek
Minden éjjel kísértesz, mint gonosz szellem a múltból
Egy Stephen King regényből jöttél, nem az óperencián túlról.

Zsigus János