A pályázat lezárult!

hercegnős hajával sepri a rizsszemeket nyálával vaxolja fel a furnéros padlót összeférceli a nadrágot kimossa a boxeralsót a lyuk helyére húzza a tetőcserepet izzadva lekiabál a magasból az ebéd barna rizs brokkoli fasírttal és ha kérdik hol a savanyúság ne féljetek majd én megcsinálom

szivárványszínre festi a penészfoltot tíz körömmel vakarja a vízkövet a szegycsontja mögött tárolja a robbanóanyagot a szikrákra rázárja a fogsorát csikorog ahogy mossa az üvegablakot garázsvásárt rendez felesleges vállakból csontjairól köpeszti le a pipacsmagot mások felszántott tenyerébe szórja hogy itt vagyok majd én megcsinálom

hosszú használati utasításokat ír multifunkciós pelenkáról kozmikus hintőporról és arról hogy kell kinyitni a csapot a számítógépes asztalra dobja rendületlenül hordja mások után a vécébe is emlékeztetőt ír az emlékeztetőről nehogy elfelejtsék a halogén izzót de ha ők épp buzgón nézik a hangyák vonulását akkor sem kell félniük a csöpögő csaptól mert majd én megcsinálom

eltéved néha a zománcos fazékban a terápiás szobába sodorja a mosogatólé kiborulnak koponyájában a rendszerezett fakkok átszakad a gát és könnyeznek a falak potyog a málló vakolat mint a rizsszemek nekiáll megrendszabályozni a folyót de aztán mondat közben elrohan nincs még kész a petrezselymes krumpli a férjét már megint a zoknisfiókban hagyta de nincs gond mert egyszer majd ezt is megcsinálom

(Petőfi Sándornak)

Csillogott egy köpésnyi pocséta Valahol a senki földjén, Egy se nem falu, se nem város széliben, Nyaralóvá nemesült-korcsosult tanyák, Meg tanyává korcsosult-nemesült nyaralók Géppel vagy birkával nyírott gyepei között. A gyüttmentek száján Tó volt, de az őslakók Tudták, hogy az a Buggyberek.

Sáskeretes tükrét egy alsós is átaldobta Tiltott kavicsával. Pláne, aki negyedikbe járt, s a beceneve Mormiska volt! Morgolódott, mikor tanulni küldték, Ám e kényszer nélkül más lett a gyerek: Miska, a Buggyberek s a békák barátja. Fogta a halat, fonta a sáslevelet szépen, S fejte buzgón a család egy szem tehenét.

Kitűnik ebből, hogy helyben született. Fészerükben ő tölthette szét a tejet Csinos ibrikekbe, pénzes szomszédnépnek. A karácsonyi vakációt végre nyugalomban, Mor nélkül, Miskaként Csúszkálta végig a fenékig fagyott Buggyberek jegén, míg a Vízkereszt Trükkös, gonosz tavaszt nem hozott januárra.

Egy délutánon Miskánk csüdig suttyant A jég alatti trutymóba, s már, mint Mormiska Feleselt az atyai szidásra, hogy mért nem Óvakodott a meghekkelt téltől, S vette komolyan a vírusos demó-tavaszt. Pedig talán ő tette jól, hogy Szkippelte eme féknyúzt. Nem úgy, mint Két békafi a szószban alant.

A Miska csülke ütötte léken Biza bekancsalított az üvegházhatás Turbózta Nap, s felköltött két zöldfülű, Tavalyi peteszökevényt; Berekit s Lapótyát. Rögtön halpénznek Vették az ál-tavaszt. Ez lett volna nekik az első. Bereki azt hitte, télen légyfagyi szálldos, Lapótya meg kígyónak nézte a döglött férget is.

Miska, a békák barátja meglátta, és Zsebre rakta őket, az algás jégkásában didergőket. A tejes fészerbe vitte. Ott száraz csizmába ugrott, s a lucskos jobb bakancsba Berekit, a balba Lapótyát dugta. Majd a szülői szigor miatt Leckét körmölni ment. Fejéből kiszállt a békagond. A hűlő bakancsok két lakója idővel Elunta magát. Nekiindultak más kuckót keresni.

Plitty, ugrott ki Bereki, a légyfagyi-rajongó. Platty, esett utána a kígyófóbiás Lapótya. Hideg volt a fészer betonpadlója, brrr! A fal melletti alacsony pad hívogatta őket. Sitty, Bereki már fel is pattant a padra. Sutty, A nyomában Lapótya. Ibrikek álltak ott, bennük a Reggeli fejés. Litty, kottyant az egyik. Lotty, Felelt a másik, ahogy a békák meglökték csöppet.

Száraz volt a pad, száraz az ibrikek cseréphasa, De bévülről, ó, bévülről hullámbölcső csalta őket, Cseppfolyós mennyország, békás nyugalom! A tapadós terrakottán, cipp-cupp, felkúsztak ők, Aztán csobb – a fehérség elnyelte mind a kettőt. Tejben-vajban fürdeni rühell a béna béka, Tudták ezt rögtön. Bereki akart még Légyfagyit enni, hohó, le nem mondana róla!

Akár Miska-mama bűvös konyhai mixere, Tojáshabok, pudingok jó kikeverője, Habarta a légyfagyi-vágyó Bereki Négy hideg lába a tejszínt. Vaj lett belőle. Vaj, de nem baj! Rajta megült, Mint babérjain tar fejű sztárséf. Na és Lapótya? A tejfelhőben azt hitte, meghalt azonnal. Elfeküdt teli ibrikje alján, és úgy lett.

Még mindig azt hiszem, hogy együtt néztek.

Hetek óta külön ágyba fekszetek le éjjel, s hetek óta ébredtek egymás nélkül. Mit sem sejtek arról, hogy ha ugyanazt a filmet választjátok, az csakis azért van, mert egyikőtök sem tudja, mit nézzen.

Azt pont együtt kezdtétek el.

Ezt ő szerette, te pedig utáltad. De nem mondtad, mert láttad, mennyire élvezi, ezért inkább ráhagytad.

Ezen együtt nevettetek, amazt két rész után abbahagytátok. Egyikőtöknek sem jött be.

Jobban emlékszem, mint ti.

Tudom, melyik sorozatot néztétek esténként, mikor egyikőtök sem tudott aludni. Tudom, mikor mentél ki vízért, csak hogy ne kelljen azt az ijesztő részt látnod. Tudom, hanyadik percben aludtál be, miközben csak a szemedet pihentetted. És azt is tudom, melyik résznél bújtál hozzá közelebb.

Mindenre emlékszem, még ha ti nem is.

Nem akar rád gondolni. Elindít még egy részt.

Nem akarsz rá gondolni. Elindítasz még egy részt.

Nem akartok emlékezni. Elindítotok még egy részt.

Néha te lépsz be, néha ő. Ugyanaz a profil, ugyanaz a jelszó. Én csak annyit kérdezek: Ki nézi?

Ki fizeti? Ki használja? Kié a profil?

Nem tudni.

Ez a „mi sorozatunk”. De kié is pontosan?

Azé, aki előbb változtat jelszót.

Megnyitod a beállításokat. Rögtön felbukkan.

Jelszó módosítása.

Elég lenne egy kattintás. Többé nem tudna belépni.

De nem kattintasz, mint ahogy ő sem teszi.

Mi van, ha egyikőtök végleg kijelentkezik?

Mi van, ha nem jelenik meg többé a kérdés: Ki folytatja?

Ő még néha visszajár. Te is.

Nem kérdezek semmit, csak várok.

Várom, hátha valamelyikőtök befejezi azt, amit közösen kezdtetek el.

Várom, hátha valamelyikőtök végignézi az utolsó részt.

Talán akkor én is megértem, hogy vége.

Addig azonban továbbra is azt hiszem, hogy együtt néztek.