A 7 kedvenc szerelmes versidézetünk

Nemrég A 13 legnépszerűbb irodalmi idézet néven osztottunk meg egy cikket, amelyet a közösségi médiában megosztott posztjainkra beérkező reakciók, lájkok alapján állítottuk össze. Ezt a 7 versidézetből álló listát is ugyanezen metodika alapján állítottuk össze. A magyar nyelv bármennyire is nehezen érthető egy külföldi számára, aki beszéli, az tudja, hogy mennyire széles palettát kínál az érzelmi önkifejezésre – és ezúttal nem a káromkodása, hanem a szerelem megélésére gondolunk. Nagy szerencsénkre kedvenc költőink és íróink, a magyar irodalom nagyjai, szebbnél szebb szerelmes verseket hagytak az utókorra, amelyekben játszi könnyedséggel sikerült megfogalmazniuk ezt a mély és rejtélyes érzést. A teljesség igénye nélkül most nem a teljes verseket, hanem csak néhány sort osztunk meg ezekből. Ha teljes versekre vágysz, akkor ajánljuk a korábbi cikkünket, amiben a 10 legszebb szerelmes verset gyűjtöttük ki. Ha a lenti verssorokat elolvastad, azt ajánljuk, hogy keresd fel és olvasd el a verseket teljes egészükben itt is.

“Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.”

(József Attila – Gyermekké tettél)

—

“Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad.”

(Simon Márton – Háromnegyed négy)

—

“Szerettelek. Ritkán mondtam ki, és egészen sose tudtam megmutatni. De szerettelek.”

(Szabó Magda – Az őz)

—

“Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül a hímzett csillagok
csokra és holdat lehellek a
szemed fölé.”

(Radnóti Miklós – Szerelmes vers Boldogasszony napján)

—

“Rossz nélküled, 
vagy más megfogalmazásban, 
csak veled jó.”

(Háy János – Egy szerelmes vers története)

—

“Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.”

(Juhász Gyula – Szerelem?)

—

“Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
– s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.”

(Fodor Ákos – Vakvágta)