Horoszkóp és kultúra: így szövi át az emberiség történetét az asztrológia

Az asztrológia célja, hogy az égitestek mozgása és viszonyított elhelyezkedése alapján megállapításokat, előrejelzéseket tegyen emberek életeseményeivel és a világ történéseivel kapcsolatban. Ma már a legtöbben áltudománynak tartják, azonban évezredekig meghatározta a mindennapokat és a fontos döntéseket, kéz a kézben járt a különböző vallásokkal és a művészetben is megjelent. Az elmúlt néhány évben egyik formája, a horoszkóp-asztrológia ismét népszerű, a közösségi médiában mémek és tanácsadó oldalak formájában is jelen van. Sokan hisznek benne, még többen nem, de ennek nincs is jelentősége az asztrológia kultúrtörténeti szerepének szempontjából. A Zodiac kollekcióval az emberiség történetének és az asztrológiának több évezredes összefonódását szeretnénk megmutatni.

A feltevések szerint az asztrológia azokban a korai naptárrendszerekben gyökerezik, melyek az évszakváltásokat igyekeztek előre jelezni és amik a különböző csillagászati együttállásokat feljegyezték. Utóbbiakat az asztrológia az istenek üzeneteinek tartotta és a saját rendszere szerint igyekezett dekódolni. Az asztrológia a világ minden részén jelen volt, többek között az egyiptomi, görög-római, hindu, kínai és maja kultúrában is megtalálhatjuk. Mindenhol kialakult a helyi változata, melyek egyes esetekben egymásra hatottak, épültek. Legrégebbi bizonyítékai az időszámítás előtti 1700 körüli Mezopotámiába és Indiába nyúlnak vissza. A horoszkóp – ami napjainkban az asztrológia legismertebb változata a nyugati kultúrában – Alexandriában jelent meg az időszámítás előtti IV. században. Alapja a babiloni és az egyiptomi asztrológia volt.

A Római Birodalom felbomlása (395.) után az európai asztrológia leegyszerűsödött, egyrészt a görögök csillagászati tudásának feledésbe merülése, másrészt az egyház ellenszenve miatt. Újabb virágkora a XIII. században jött el, ekkoriban már széles körben alkalmazták a mindennapokban és tudományos területen, többek között az orvosi gyakorlatban is. Mindez akkora mértéket öltött, hogy az 1500-as évek végén a fizikusok már kötelesek voltak kiszámítani a Hold állását egy-egy komplikáltabb orvosi beavatkozás előtt.

A korabeli emberek mindennapjait teljesen áthatotta az asztrológia, így nem meglepő, hogy a művészetekben is megjelent. Számos könyv, naptár illusztrációjában a hónapokat a csillagjegyeket ábrázoló rajzocskákkal jelenítették meg, amikhez gyakran társult az adott időszak jellemző munkájának képe is.

Az asztrológia az irodalomban is feltűnt, legismertebb méltatója Shakespeare volt. A drámaíró környezetében, az Erzsébet-kori (1558-1603) Angliában is fontos szerepet kapott. Az orvoslás mellett biológiai, fizikai és filozófiai kérdések megválaszolásában is segítségül hívták, sőt, a legtöbb udvar asztrológus segítségét kérte fontos döntések meghozatala előtt. Ez a vonása a korszellemnek Shakespeare műveiben is visszaköszön, több mint száz hivatkozást találunk műveiben, többek között a Lear királyban, az asztrológiára. Azt nem tudni, hogy ő maga hitt-e benne, de az egyértelmű, hogy tudása szerteágazó volt a témában. Az asztrológia politikára és az emberek mindennapjaira gyakorolt hatása karakterei mondataiban jelenik meg. Egyesek támaszkodnak rá, mások viszont elvetik a korban megjelenő új tudományos felfedezések és a reformáció asztrológiát-tagadó hozzáállása miatt.

A Shakespeare-művekben olvashatókhoz hasonlóan a valóságban is egyre vitatottabb lett az asztrológia létjogosultsága. A reneszánsz és a felvilágosodás tudományos előre lépései megingatták szerepét a világban. Ann Geneva tudománytörténész szerint a „XVII. században az asztrológia nem volt sem tudomány, sem vallás, sem mágia. Nem volt asztronómia, matematika, puritanizmus, neoplatonizmus, pszichológia, meteorológia, alkímia vagy boszorkányság sem. Mindössze önmaga volt, egy egyedi jövendölő, előrejelző művészet, módszer, tradíció, amit évszázadokig elfogadtak.” Aminek a helyét ekkoriban más vette át.

Az 1300-1500-as évek ábrázolásaihoz hasonló módon köszönt vissza a horoszkóp Alphonse Mucha litográfiával készült naptárán. A Zodiac (1896.) című képen az art nouveau művészre jellemző női portrét veszik körbe a jegyek szimbólumai. A mű eredetileg egy nyomdának készült belső használatra, de akkora sikert aratott, hogy egy magazin mellékleteként kezdték árusítani. A kép az alkotó egyik legkedveltebb munkája lett, több mint kilenc változata ismert.

Ennek ellenére a XVII. századot követően hosszú időre háttérbe szorult az asztrológia, az 1960-as, 70-es években fedezték fel újra széles körben. Ehhez a Hair című musical is nagyban hozzájárult azzal, hogy felhívta a figyelmet a Vízöntő korának beköszöntére. Az asztrológiában az egyes zodiákusok időszaka 2160 évenként váltja egymást, az emberekben pedig lelkesedést keltett az új kor elérkezése. 

// Itt meghallgathatod a Hair: Aquarius címu számot

Ebben az időben született meg Salvador Dali A zodiákus tizenkét jegye című sorozata is. A litográfiákon a csillagjegyek a jellemző állat és egyéb szimbólumuk formájában jelennek meg. A képek stilisztikailag kiemelkednek Dali többi műve közül: a művész kézjegye egyértelműen felismerhető rajtuk, ugyanakkor teljesen mások, mint a tőle megszokott, szinte hiperrealisztikus álomképek.

A 70-es éveket követően a horoszkópok visszaszorultak a magazinok oldalaira, ahol mindenki elolvashatta, mi vár rá csillagjegye alapján a következő hetekben. A következő nagy visszatérést az Y-generáció hozta el nemrégiben. Az internet megjelenésének köszönhetően már végtelen információ áll rendelkezésre az asztrológiával kapcsolatban is. Ez a mindennapokban jellemzően már nem jövendölés formájában köszön vissza, hanem mémesítve, több-kevesebb hozzáértéssel és hittel: a csillagjegyekkel magyarázzuk a félresiklott kapcsolatokat és az egyes bolygók nevezetes együttállásaival, ha valami nem a terveink szerint alakult.

A szakértők szerint ennek több oka is lehet. Egyrészt, a korábbi generációkhoz képest az Y és az azt követő Z generáció sokkal több stressznek és bizonytalanságnak van kitéve, mint az idősebbek. Ilyen helyzetben pedig hajlamosak az emberek az asztrológiához fordulni, felsőbb erőben, elrendelésben keresni a megoldást a problémáikra. Másrészt pedig, a kutatók szerint ezek a generációk könnyebben tudnak egyszerre szkeptikusak lenni és hinni is valamiben. Az életünk jelentős részét online éljük, ami egy egyszerre valós és – fizikális értelemben – nem létező tér. Hozzá vagyunk szokva ehhez a kettősséghez, így nem okoz gondot egyszerre komolyan venni az asztrológiát, de mégsem hinni benne.