10 pontban Shakespeare-ről

Ha össze kellene állítani egy top 10-es válogatást a világirodalom legismertebb alakjairól, William Shakespeare neve nagy valószínűséggel mindenki listáján helyet kapna. Az egyetemes kultúrával érintkezett régiókban csak elvétve találkozhatunk olyan emberrel, aki ne tudná legalább egy Shakespeare darab címét felsorolni, vagy ne lenne képes Hamlet legendás monológjának „Lenni vagy nem lenni...” kezdetű sorát idézni.

A világhírű drámaíró életművének elterjedtsége Dante, Homérosz és Goethe nagyságához mérhető. Magának az alkotónak az életéről azonban meglepően kevés a bizonyosság – még a pontos születési dátuma sem ismert. De akkor mit tudunk róla? Ki is volt valójában William Shakespeare?

Gyorstalpaló irodalmi kurzusunk következik. :-)

1. Az író születésének pontos dátuma ismeretlen. Annyi bizonyos, hogy a Julián naptár szerint 1564. április 26-án keresztelték meg, így a leggyakoribb feltételezések szerint Shakespeare 1564. április 23-án születhetett (a Gergely naptár szerint május 3-án).

2. Egy Stratford-upon-Avon nevű falusias kisvárosban (Warwickshire, Anglia) született a jómódú kereskedő, John Shakespeare és a nemesi családból származó Mary Arden legidősebb gyermekeként. 

(Shakespeare szülőháza)

3. Tizennyolcéves korában, 1582-ben feleségül vette a nála nyolc évvel idősebb Anne Hathawayt, akitől három gyermeke született (Susanna, Hamnet és Judith). Utolsó gyermekeik (az ikrek) születésekor az író még a huszonegy évet is alig töltötte be.

4. Fia, Hamnet, 11 éves korában elhunyt, halálának oka ismeretlen. Egyes feltételezések szerint a kisfiú halála hatással lehetett az íróra Hamlet alakjának megalkotásakor.

5. 1586 táján váratlanul és ismeretlen okokból Londonba költözött, elhagyva családját. Egyes források szerint orvvadászat vádja miatt a hatóságok elől menekült, azonban valószínűbb, hogy a munkalehetőség, valamint anyagi helyzetének javítása érdekében költözött el. Ettől kezdve élete nagy részét Londonban töltötte, azonban rendszeresen hazalátogatott, és támogatta családját.

(A Globe színház)

6. 1594-ben alapító tagként csatlakozott a Lordkamarás Emberei nevű társulathoz, az 1590-es évektől pedig már mit színész, rendező és drámaíró egyaránt dolgozott. 1601-ben már a Globe színház igazgatója és résztulajdonosa/részvényese, az I. Erzsébet halála után trónra lépő I. Jakab pedig a Királyi Társulat elismerő címét adományozta Shakespeare-nek és társulatának.

7. Bár elsősorban drámaíróként tartjuk számon, közismert, hogy szonetteket is írt, összesen 154-et, amelyek gyűjteményét először Thomas Thorpe jelentetette meg. A szonettek egy része egy ifjú férfinak szól, másik része pedig a titokzatos „fekete hölgynek”, témájukat illetően pedig a sokszínű szerelmet (heteroszexuális és gyaníthatóan homoszexuális vágyakat), szenvedélyes baráti szeretetet és szépséget dolgozzák fel. A szonettes kötetet Shakespeare egy bizonyos T.T.-nek dedikálja – aki nagy valószínűséggel maga Thomas Thorpe –, a Mr W.H.-nek szóló ajánlás megfejtésére azonban egyelőre csak találgatások vannak. Egyes magyarázatok szerint Mr W.H. nem más, mint Southampton grófja, a fiatal Henry Wriothesley, aki az író patónusa volt, s akihez állítólag „bensőséges”, szeretői viszony fűzte a költőt. Más elgondolások szerint a monogram Pembroke grófját, William Herbertet jelöli, aki szintén Shakespeare támogatója volt. De az utóbbi időben felmerült egy harmadik lehetőség is, amely szerint W.H. magát Shakespeare-t jelöli („William Himself”).

8. Hogy Shakespeare-nek valóban voltak-e homoszexuális hajlamai, az egyértelműen nem bizonyítható. Árulkodó azonban a tény, hogy életének legnagyobb részét családjától távol töltötte, műveiben gyakran bírálja a házasság intézményét és a párválasztási szokásokat, valamint szonettjeinek gyakori témái miatt is újból és újból felmerül a kérdés, hogy vajon vonzódott-e a férfiakhoz.

„Lánynak festette maga a Teremtés/Arcodat, vágyam úr-úrnője! (...) De ha már nők gyönyörére teremtett,/Használják ők, s legyen enyém szerelmed.”

(XX. szonett, Szabó Lőrinc fordítása)

9. 1607 után felhagyott a színészi mesterséggel, 1613 körül visszatért Stratfordba, ahol végleg letelepedett. Utolsó éveiben már elzárkózott a világtól, szülővárosában halt meg, 1616. április 23-án, a hagyomány szerint születésének napján.

10. Műveit a világ majdnem minden élő nyelvére lefordították, színművei a mai napig a világirodalmi színjátszás állandó repertoárját képezik.

(Szerző: Buda Villő)