Frida Kahlo: művész, jelkép, popkulturális ikon

A legutóbb megjelent kollekciónkkal kibővítettük a költészet körét átfogóan a művészetekkel, így többek között Frida Kahlo vagy Salvador Dalí is megjelent termékeinken. Már csak emiatt is időszerűnek éreztük, hogy - ahogy a nagy magyar költőinknél is tettük - kicsit közelebb hozzuk a szóban forgó alkotókat az életrajzuk, művészetük bemutatásával. Kezdésnek Frida Kahlo került a nagyítónk alá, hála Hancz Petra vendégcikkének.

Frida Kahlo az utókor számára nem csak művészként maradt fent, hanem a nőiség, a női szenvedés jelképéként. Egy valódi popkulturális ikon, akit már életében is egyfajta legenda státusz övezett. Hatása globális és jócskán túlmutat a művészetek kedvelőin. Személyiségjegyei és életének fontosabb eseményei mind összeforrtak védjegyévé vált önarcképeivel.

Állhatatos tekintet, szembetűnő szemöldök – melyet, férje, a szintén festő Diego Rivera a feketerigó szárnyaihoz hasonlít – hosszú és elegáns nyak, határozott testtartás jellemzi Frida önarcképeit. Saját bevallása szerint is nehéz különválasztani magánéletét a festészetétől, önarcképeinek megalkotásához pedig igazán különleges nézőpontváltás volt segítségére.

 Frida Kahlo & saját önarckép, 1940

1925-ben, az éppen tizennyolc éves Frida hazafelé tartott, amikor a busz, amin utazott összeütközött egy villamossal, csaknem halálos sérüléseket okozva a későbbi festőnőnek. Gerince és csípője olyan súlyosan károsodott, hogy gipszfűzőbe kényszerült, és egy teljes éven át saját ágyához kötve élt. Ekkor kezd el Frida festeni: édesanyja ötletére Frida apja a lánya ágyához rögzít egy festőállványt, illetve egy tükröt, így Frida festés közben mindvégig látja saját magát. Festményei ennek a speciális helyzetnek köszönhetően új perspektívát kaptak, nemcsak ő maga volt az alkotó, de saját maga múzsájává is vált. 

Frida és a speciális festőállvány

Frida Kahlo az önarcképeivel vált igazán híressé. Portréi tükrözték aktuális fizikai és mentális állapotát. Képeinek értelmezését később a szürrealizmus szellemiségével közelítik, festészete a bizonyíték arra, hogy nincs igazi határvonal a tudatos és tudattalan, élet és álom között. Saját elmondása szerint is igyekezett a világát minél több szemszögből bemutatni: míg képei a tudattalan álomvilág feltárásának látványát adják át, Frida elmondása szerint minden a valóságnak egy szelete.

„Én nem az álmaimat, hanem a valóságot festem meg.”

Balesete és az ebből következendő fizikai fájdalom és lelki agónia mind megmutatkoznak Frida festészetében, ugyanakkor Diego-val való híresen viharos kapcsolata, majd házassága – sőt, válásuk és második házasságuk  –  is nyomot hagyott fennmaradt és méltán híres képein.

„Két súlyos baleset ért életemben. Az első akkor, amikor maga alá gyűrt a villamos. A második Diego volt.”

Az önarcképek is hordozzák a mexikói néphagyományok tiszteletét az élénk színek és virágmotívumok használatával, mégis leghíresebb portréján két Frida is szerepel utat engedve saját disszociatív, vagy megosztott személyiségének. A két Frida című festmény, melyet közvetlenül válása után készített, betekintést ad Frida lelki világába.

A két Frida, 1939 

A bal oldalon ábrázolt Fridának látszólag megszakad a szíve, a viktoriánus korabeli esküvői ruháján – bár megpróbálja elállítani a vérzést – vörös foltok jelennek meg, melyek Frida szoknyáján népviseleti elemekhez hasonló virágokat formálnak. Ez a Frida szimbolizálja a múlt fájdalmait, mely egy artériával kapcsolódik a jobboldali, mexikói népviseletű Fridához, aki Diego fiatalkori képét szorítja kezében. A jobboldali Frida szíve működik, nem tör ki saját testéből. A festő szerint ez az énképe egy idealizált Frida, akit Diego még mindig szeret, ám a baloldali énjét már nem, mégis a két Frida összekapcsolja a múltat és a jelent, a függetlenséget és az egymástól való függést, s azt is megmutatja, hogyan látják mások ugyanazt az embert.

„Minden csepp vér, amit a szívünkből facsarnak, csak arra jó, hogy ne feledjük, ez a valóság.”

Frida nem titkolja, hogy önarcképei legtöbbször a magány érzését ábrázolják, a két Frida pedig megfogja egymás kezét, átsegítve egymást egy nehéz időszakon, illetve bizonyítva azt, hogy Frida mindig számíthat saját magára.

„Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban.”

Fizikai és lelki fájdalom együttesen jelenik meg a portrékon. Azok számára, akik ismerik Frida magánéletét, a képein keresztül viszontlátják a művésznő életének meghatározó mozzanatait és az ezeket körülvevő érzelmeket: magányt, árulást, a mozgásképtelenségéből fakadó korlátokat, hitet, csalódottságot, de örömteli pillanatait is.

„A festészetem a fájdalom üzenetét hordozza magában. (…) Az életem a festészet által vált teljessé.”

Ahogy népszerűsége nőtt, Frida Kahlo élete későbbi szakaszában már tudatosan alkotta meg azt a személyiséget és jelenséget, aki még ma is részese a popkultúrának. Erről megannyi póló, füveskönyv, toll, kitűző tanúskodik - beleértve a mi pólónkat és telefontokunkat is. De talán érdekes lehet feltenni azt a kérdést, hogy mitől annyira közeli a Frida-élmény ma? A Frida mánia megtestesíti az erős női karakter iránti tiszteletet, amit a beteljesületlen vágyak, vagy olyan alapélmények hívnak életre, mint a csalódások, a szabadság elvesztése, a testi-lelki hiányosságok, gyengeségek. Frida inspirál, erőt ad, egy szerethető karakter, akire lehet számítani, egy örökké élő hős, aki mindannyiunké. 

„Csípős és gyöngéd, kemény, mint az acél, törékeny és könnyed, akár a lepke szárnya, imádnivaló, mint egy gyönyörű mosoly, mély és kegyetlen, akár az élet keserűsége” – írja róla Diego.

Frida Kahlo élete a magyar közönség számára is több ízben bemutatásra került már. Alig 2 éve szerveztek egy nagyszerű Frida tárlatot a Nemzeti galériában. A budapesti Uránia moziban nemrég került bemutatásra a Frida Kahlo - Viva la vida című film. Szintén néhány hete, hogy a Kossuth Kiadó egy alapvetően életrajzi ihletésű, mégis fikciós elemekkel is operáló Frida Kahlo és az élet színei című könyvet jelenített meg, melyben Diego és Frida szerelme kap szerepet olvasmányos formában. A Frida rajongók számára kötelezően ajánljuk mind a filmet, mind a regényt.

(Szerző: Hancz Petra)

Hozzászólás