„A mesének igaznak kell lennie!” – interjú Marék Veronikával, a Kockásfülű nyúl írójával

Vannak olyan alkotások, amelyek mondanivalójukkal, képi világukkal vagy egyéb jellegzetességeikkel örökre meghatározóak maradnak a kultúránk számára. Az 1970-80-as évek magyar meséi között szép számmal akadt ilyen. Bár több generáció felnőtt már mióta a Kockásfülű nyúl, a Pom Pom meséi vagy Dr. Bubó először megjelentek, a mai napig közismert és közkedvelt mesékről van szó. A Vates MeseKollekciójával ezeknek a meséknek a karakterei most ismét megelevenednek. A termékeink mellett feladatunknak tekintjük azt is, hogy bemutassuk ezeknek a legendás meséknek a megszületéséhez vezető alkotói folyamatokat és magukat az alkotókat is. Elsőként Marék Veronikával készítettünk interjút. Ő álmodta (és írta) meg a Kockásfülű nyúl történetét, ami végülis Richly Zsolt rajzaival és az ő rendezésében vált azzá a mesévé, amit ismerünk és amelyet 1974-es bemutatása óta töretlenül szeretünk.

Marék Veronika 1937. december 19-én született, Budapesten. 1957-1958 között az Iparművészeti Főiskolán tanult díszitő-festő szakon, azonban kapcsolata a rajzzal és a művészetekkel nem itt kezdődött. Elmondása szerint egész gyermekkorát végigkísérte az alkotás. Gyermekkori emlékei között szerepel, hogy a szomszédok az örökmozgó kisgyereknek úgy kötötték le figyelmét, hogy egy tiszta fehér lapot, és színes ceruzákat tettek elé. Később – kilenc, tíz éves korában – amikor a Sacré Coeur Szentkirályi utcai iskolájába járt, egy évig bentlakásos diákként tanult. Ebben az időszakban honvágy és szomorúság gyötörte, ezért önmagát rajzolással vigasztalta.

Ma már saját meséit ő illusztrálja, karaktereit maga alkotja meg.

Egyik legnépszerűbb mesehőse a Kockásfülű nyúl, amiből kétszer tizenhárom részes rajzfilm-sorozat készült a Pannónia Filmstúdióban, 1974 és 1976 között. A játékfilmsorozat rendezője Richly Zsolt volt, a forgatókönyvet pedig Marék Veronika írta. A mese hihetetlenül népszerű lett, megjelenése után közel 90 országban mutatták be. A kétezres években a Kockásfülű nyúl megjelent– többek között – plüssfigura képében is. Népszerűsége azóta is töretlen, most pedig a Vates új MeseKollekciójának részeként láthatjuk viszont.

Marék Veronika könyvei megjelentek német, szlovák, román, lengyel, szerb, angol, spanyol, francia, japán, kínai és koreai nyelven is.

A Janikovszky Éva –és József Attila – díjas írónővel beszélgetünk.

Marék Veronika, Kockásfülű Nyúl írója
Kép: Marék Veronika (Forrás: Prae, a művészeti portál)

Milyen érzés, hogy több, mint 40 évvel a rajzfilm bemutatása után, a Kockásfülű nyúl karatere továbbra is a köztudat része, és hogy a Vatesnek hála ezúttal ruházati terméken fog megjelenni?

Marék Veronika: Ez egy nagy csoda. A Kockásfülű nyuszi nagy öröme az életemnek, hogy megszületett. Richly Zsolt rajzolta meg és ő is rendezte ezt a filmsorozatot, ami kétszer tizenhárom részesre sikeredett, és tulajdonképpen hihetetlen módon állja az idő vasfogát, mert réges-régen 1974-1976 között készült el. Belopta magát a magyar gyerekek és felnőttek szívébe. Úgyhogy tulajdonképpen nagyon örülök, hogy megjelenik ilyen ruházati termékeken. A Nyuszi ma is jelen van, üzletekben kapható, tehát nem csodálkozom, csak nagyon örülök.

Önnek mi lenne a fontosabb/jobb érzés, hogyha a Vates termékeit azok hordanák, akik a Kockásfülű nyúl meséin nőttek fel, vagy inkább a fiatalabb generációk, akik számára a mese fogalma már teljesen más, de esetleg a termékeknek hála a régi meséket is elkezdik nézni?

MV: Azt gondolom, hogy azok fogják hordani, akik szeretik a meséket, ezeket a rajzfilmeket, és ha valakik ezeken keresztül jutnak el a rajzfilm világához, annak is örülök. Az a természetes, amikor ilyen meglett fickók azt mondják, hogy "Jaj, a Kockásfülű nyuszi!" és akkor felhúznak egy ilyen pólót. Nekem az nagyon tetszik, amikor a felnőttek felvállalják a gyerekkoruk kedvencét.

Számolja, hogy hány generáció nőtt fel a meséin?

MV: Én már azon szoktam álmélkodni, amikor már a nyolcvanas éveket is történelemnek tekintik, úgyhogy én, úgy ahogy vagyok, most már belelógtam a történelembe. És voltaképpen az a világ, amit a sorozat ábrázol, már távol áll a mai világtól. De mégis ez a négy gyerek, a főszereplők, meg a nyuszinak a viszonya az a mai napig létezik, érvényes, eleven. Annak ellenére, hogy a mesebeli gyerekeknek nincs okostelefonja, de még buta telefonja sincsen…Másként kommunikálnak. Meg a televízió sem olyan nyilvánvaló, hogy minden lakásban ott van. Úgyhogy mai szemmel nézve érdekes világ.

Mit gondol, ma, a mai igényekhez igazodva, milyen a megfelelő mese a gyerekeknek?

MV: A mesének igaznak kell lennie. Tehát nem szabad a gyerekeknek hazudni, nem szabad rózsaszínre festeni a világot, mert a világ nem rózsaszín. Vannak undok problémák. Ha ezek ott megjelennek, és értelemes módon próbálják megoldani, akkor jó a mese is. És akkor akármilyen korban elolvasható.

Az Andersen mesék valahányszor a kezembe kerülnek, mindig zavarba hoznak, annyira jók, és olyan sok van közülük, ami nekem meghatározó, és életre szóló élményt adott. Úgyhogy, ha valaki megkérdezné, hogy melyik a kedvenc Andersen mesém, akkor azt mondanám, hogy legalább tizenöt van. De én magam is elálmélkodom, hogy micsoda zseniális ember volt, és milyen gyönyörű dolgokat csinált. Kérdezték tőlem egyszer, hogy „mi akarsz lenni?” Azt mondtam, olyan akarok lenni, mint Andersen. Ez persze nagyképű szöveg volt, olyan nem lehetek, mert ő csak egyetlen volt a világon. De azt megtanultam tőle, hogy igen, ilyen tisztességesen kell csinálni ezt a meseírást. Mert lehet hülye meséket is írni, ami úgy néz ki, mint egy mese, de mégsem az. Mert nem igaz, mert nem jó. Nem jól vezetik a mese fonalát.

Volt is ilyen élményem, pont a Kockásfülű nyúllal kapcsolatban, hogy valaki próbált írni mesét, aminek a Nyuszi a főszereplője. És úgy nézett ki, mint egy mese, de mégsem volt az. És nem a Kockásfülű nyúlhoz illett, mert nem volt meg benne az a szeretet, amivel a Nyuszi, néha bután, de néha nagyon jól, próbál segíteni. Hanem csak szólt a mese, erről, arról, amarról, volt benne a Nyuszi, de nem úgy, ahogy kell.

Kockásfülű Nyúl Pulóver
Kép: Vates Kockásfülű Nyúl Pulóver

Mi volt a legkeményebb kritika, amit a meséire kapott? Akár szülőktől.

MV: A legjobbat elmondom! Nem sokat kaptam. De volt egy, amikor majdnem abbahagytam az egész szakmát. Nagyon kemény volt. Pont A Csúnya Kislány esetében azt mondták, hogy ez egy tanmese arról, hogy fogat kell mosni, és hogy jön egy kisállat, aki majd minden bajból kihúz. Hát akkor nagyon összetörtem. Mert ugye ott volt a Laci és az oroszlán, ott is van egy kisállat, a kisoroszlán. És akkor jött A Csúnya Kislányban a kis sündisznó. Hát mondom, akkor én szépen abbahagyom ezt az egész szakmát, mert ilyen lapos a fantáziám. Egy pár évig tényleg nem írtam meséket, csak ismeretterjesztő könyveket.

De a másik! Azt úgy dédelgetem magamban, mert az annyira jó! Ugye van ez a Laci és az oroszlán. És a kisfiú, aki fél a sötétben, meg a kutyáktól, meg mindentől. Egyszer egy anyuka odajött hozzám, és azt mondta: Kedves Veronika, nem tudom, hogy hogyan köszönjem meg, de nekem van egy csodálatos kisfiam, aki sose félt semmitől. De amióta elolvastuk neki ezt a könyvet…nem bírunk vele…Azóta elkezdett félni.   

Tehát pont fordítva sült el a dolog! De érdekes! Hogyan született a Kockásfülű nyúl ötlete? Mi inspirálta a karakter megszületését?

MV: Én úgy szoktam kitalálni bármit is, hogy rajzolok, és közben szövegecskéket is írok, mondatokat. És egy ilyen otthoni rajzolgatás közben egyszer csak arra gondoltam, hogy mi lenne, ha volna egy nyuszi, akinek iszonyú nagy a füle. Ami tulajdonképpen nem jó, mert megbotlik benne, meg zavaró, de más szempontból meg csodálatos, mert be tud vele takaródzni, ha fázik, tudja vitorlának használni, ha a másik füle csónak, és abban üldögél. És több ötletet lerajzoltam. Akkor még csak Nagyfülűnek neveztem a nyuszimat. Aztán amikor megrajzolgattam, bekockáztam a fülét, ettől kockásfülű lett. Fekete fehéren jópofa rajzokat készítettem. A Pannónia Rajzfilmgyárnak műterem vezetője, Imre István meglátta, és azt monda "Jaj ez nagyon jó lenne rajzfilmen!" Tudom is, hogy kinek fogom odaadni. És odaadta Richly Zsoltnak, és Zsoltnak is nagyon megtetszett. És megbíztak, hogy írjak meséket erről a – akkor még Nagyfülű, de aztán később Kockásfülű – nyusziról, és így indult el a sorozat.

KockásfülűNyúl-RichlyZsolt-rajz
Kép: A Kockásfülű nyúl Richly Zsolt rajzában

Hogyan képzeljük el a gyártási folyamatot? Milyen lépések előzték meg a megvalósítást? Amíg ebből a vázlatrajzból egy ilyen élő, mozgó, színes-szagos nyuszi lett?

MV: Én kaptam egy megbízást a Pannónia Stúdiótól, hogy írjak tizenhárom mesét, ez a tizenhárom mese eljutott Richly Zsolthoz, mert ő lett a rendező és a tervező. Tehát, az én általam rajzol nyuszi az nem ugyanaz, mint amit ő rajzolt. Az övé az a nyuszi, ami most a Vatesnek a termékein is megjelenik, meg ami a rajzfilmben is szerepel. Ez az ő nyuszija. Igazából övé az érdem. Ő megrajzolta akkor a nyuszit, meg az összes szereplőt. És akkor mi azt jóváhagytuk. Utána elkezdődött a gyártás. Elővett egy mesét, csinált abból egy story boardot, egy képes forgatókönyvet. Megrajzolgatta a képeket a film jeleneteiből. Utána ebből csinálnak összekötő rajzokat, fázisrajzokat, azokat átlátszó cellre rajzolták, először csak fekete fehérben. Aztán odaadták kifestőknek, akik színesre festegették. Hát ma már ez egy jó vicc, mert a fene festeget, a számítógéppel egy perc alatt ki lehet mindent színezni. De akkor kézzel festegették színesre. Egy-egy mozdulatsor nyolc tíz cellen jelent meg. Kihúzva fekete tussal, utána temperával kifestve. És ha megvolt egy jelenet, akkor egy operatőr lefényképezte egymás után, és ebből jött össze a mozgó rajzfilm.

Mennyi ideig tartott egy ilyen munka?

MV: Szerintem sokáig tartott, de sok ember is dolgozott rajta. Volt a Pannónia Filmsutdió udvarán egy nagy faház, abban volt Richly Zsoltnak a műterme. És ott egy csomó lány, meg fiú rajzolt és festett. És ami kész volt, azt vitték, és lefotózták. Ami a legérdekesebb, ezt el kell mondjam, hogy ezek az epizódok szöveg nélkül készültek. Tehát olyan történet kellett, amihez nem kell beszéd. Ez nagyon nehéz volt. Bele is fáradt az ember a végére. Viszont egy zseniális zeneszerző, Balázs Árpád zenéjével kelt életre az akció. Ez a három elem működött: a mese, a kép és a zene. És ebből a három elemből jött össze a Kockásfülű történet.

Mikor érezték előszőr, hogy a Kockásfülű nyúl igazán népszerű lett? Emlékszik egy konkrét eseményre, volt e valami jele? Meglepte a mesét fogadó elsöprő népszerűség?

MV: Igazából nem éreztem, és a Pannónia sem érezte igazán, hogy ebben micsoda ígéret rejlik. Megrendeltek ugyan még egy tizenhárom részes sorozatot, de mi inkább azt láttuk, hogy külföldön megy óriási sikerrel, mivel, nem kell szinkronizálni. Egyszerűen tudták vetíteni a világon bárhol. És ez a külföldi siker volt az, ami meglepett. Utána pedig a magyarországi siker kézzel fogható jele, az olyan volt, mint most a Vates-féle pólók. Hogy elkezdte valaki gyártani a Kockásfülű nyuszit, és akkor döbbenet volt. Hogy úristen! Micsoda mennyiségben jelent meg, a benzinkutaktól elkezdve a játékboltokig, és hogy mindenki vette és vitte. Hihetetlen jeleneteket láttunk. Például mentünk a Balatonra, és előttünk ment motoron egy férni, az ülésére oda volt szíjazva egy Kockásfülű nyuszi. Ahogy motorozott, a nyuszi hatalmas fülei lebegtek utána. Hát ettől kifeküdtünk a nevetéstől. Sok-sok ilyen élményünk volt és van. A babák mutatták meg, hogy Magyarországon milyen nagy szeretet veszi körül ezt a nyuszit.

Miért pont a repülés a különleges képessége a nyuszinak? Ezt a nagy fülek hozták magukkal?

MV: Igen, igen, mert a nagy füleket valahogy kellett használni így, úgy, amúgy. És ahogy rajzolgattam, egyszer csak eszembe jutott, hogy mi lenne, hogy kitárja a fülét, és akkor olyan, mint egy repülőgép. És ebben az a borzasztó, hogy ezt Walt Disney megcsinálta a Dumbó, a kiselefántban. Amit én nem láttam akkor, tehát nem erről jutott eszembe. De aztán megrajzoltam a fülét összecsavarva, helikopternek, és ez lett a jellemző a nyuszira. Ezért helikopterként jelenik meg a fülecskéivel, amikkel repül.

Az ön képzeletében van e neve, a Kockásfülű nyúlnak? Miért nem lett neve?

MV: Jaj de jó, de érdekes kérdés, ez zseniális! Nincs! Kockásfülű Nyuszi a neve, de  Zsolttal se jutott eszünkbe, hogy neve legyen. Érdekes volt, mert amikor Japánban elkezdték, hogy kiadnak ilyen nyuszis dolgokat, akkor azt mondták, hogy az legyen a neve japánul, hogy kocka. Na most ez magyarul nem jó, mert mást jelent. De japánul jól hangzott. Úgyhogy ez az egy neve volt neki. De egyébként nincsen.

Mit gondol, mi a Kockásfülű nyúl a titka? Miért ilyen népszerű a kezdetektől fogva a mai napig?

MV: Erre mostanában tudtam meg a választ, azután, hogy szegény Richly Zsolt meghalt idén tavasszal. Egy interjúban ő mondta, amit én soha nem mondtam ki: hogy a nyuszi lényege a szeretet. Ezen én így utólag is megrendültem. A másik maga a figura. Hogy ez az elképesztő hülye világoszöld meg a rózsaszín meg a fehér. Ez egy olyan mesebeli kombináció, ami teljesen egyedivé teszi őt.

Ezen is gondolkodtam, hogy miért pont zöld?

MV: Igen, ezt én sem tudom. Meg, hogy miért pont rózsaszínű fehér? A rózsaszínt az ember eleve nem szerette, mert olyan giccsesnek találta. Meg hogy miért zöld? Hát a nyúl miért lenne zöld? De mondom zseniális. Nem kell magyarázni. Itt a Zsolt valamire ráérzett, és azt megrajzolta, és ettől lett ilyen aranyos az egész.

Hálás köszönettel tartozunk Marék Veronikának az interjúért, és hogy hozzájárult Richly Zsoltnéval egyetemben ahhoz, hogy a Kockásfülű Nyúl is részese legyen a Vates MeseKollekciójának.

(Az interjút készítette: Héber Blanka, a cikk főképének forrása: Kultúrvilág Blog)

Hozzászólás

Minden hozzászólást csak jóváhagyás után publikálunk