A híres Horger Antal-ügy: hogyan is történt valójában?


Kinek mond valamit ma a Horger Antal név? Ha más nem, annyi biztosan mindenkinek eszébe jut róla, hogy ő volt a szegedi egyetem „fura ura”, aki eltanácsolta József Attilát a tanári pályáról. Mint tudjuk, Horger azért tagadta meg a költőtől a tanári oklevelet, mert 1925. március 25-én a Szeged című lapban megjelent a híres-hirhedt Tiszta szívvel című vers, amelynek bírálói erkölcstelennek és nihilistának tartották a fiatal költő szemléletét. 

„Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.”

(Részlet a Tiszta Szívvel c. költeményből)

A Szegedi Új Nemzedék című lap vasárnapi számában éles kritikák jelentek meg a versről, föltehetően maga Horger Antal nyelvész professzor is – aki egyszersmind az egyetem dékánja is volt – innen szerzett tudomást az ellentmondásos fogadtatásban részesülő költeményről. A professzort oly mértékben fölháborította a vers, hogy két tanú jelenlétében „eltanácsolta” az egyetemről József Attilát. 

„– Kérem, József úr, ön egy verset irt a Szeged múlt szerdai számába. Többek között azt írta, hogy nincs se istene, se hazája. És hogy ha kell, eladja magát és embert öl. Kérem, én a bölcsészeti kar álláspontját közlöm önnel: ön középiskolai tanár ilyen felfogással nem lehet, ilyenre nem lehet oktatni a magyar ifjúságot, ön elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én itt leszek, nem fog kapni.
– De professzor úr, mikor én azt a verset írtam, már három napja nem ett...
– Kérem! – ezt a kérem-et igen élesen dobta közbe, elvágva Attila szavát – a verse megjelent. Csak ennyit akartam önnel közölni.
Leült. Nem nézett fel.”

(Fehér Ede, József Attila egykori hallgatótársának visszaemlékezése a Horger Antal szobájában történtekről.)

Azt nem tudni, hogy Horger csupán a dékáni tanács álláspontját közölte-e akkor, mikor közölte a költővel, hogy nem kaphat tanári diplomát, vagy esetleg személyes ellenszenv is meghúzódott az eset mögött. Bár erre nincsen semmiféle perdöntő bizonyíték, egy időben még olyan pletykák is szányra kaptak, miszerint Horger Antal homoszexuális volt és a József Attilával való összetűzés epicentruma nem a Tiszta szívvel megjelenése volt, hanem az, hogy a költő rendszeresen visszautasította a professzor közeledését. Az Irodalmi Jelenben Onagy Zoltán is arra utal egy nem azonosított forrás nyomán, hogy Horger valójában a fiúkat szerette, s így állt bosszút József Attilán. Annyi azonban bizonyos, hogy Horger családi élete boldogtalan és zavaros volt. Háromszor házasodott, második feleségével állandó viszályok között éltek. Egy alkalommal a vita odáig fajult, hogy Horgerné revolverrel kétszer rálőtt az egyetemi tanárra és meg is sebesítette a karján. Nem sokkal az eltanácsolási eset előtt vált el feleségétől.


A döntést természetesen az érzékeny lelkületű József Attila életreszóló sérelemként élte meg, amiért 1937-ben elégtételt is vett Születésnapomra című, játékos-hetyke versében, amellyel a töltőtollkoptató szegénylegény egy kávéházi szegleten lepte meg magát.

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

»Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén« -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!"

(Részlet a Születésnapomra c. költeményből)

A Tiszta szívvel hatására azonban nemcsak a tanári pályától tanácsolták el a fiatal verselőt, hanem egyúttal költővé is avatták. Ignotus Pál ezt írja a versről: „...van egy húsz vagy hány éves kis magyar költő: József Attila. Ennek szeretem, lelkemben dédelgetem, simogatom, dünnyögöm és mormolgatom egy versét [...]. Gyönyörű szép.” 

(Szerző: Buda Villő)

 

Ha pedig József Attiláról van szó, mi kétszer is megörökítettük őt pólóinkon, ráadásul egyik alkalommal még a Születésnapomra című vers egy részlete is adta az ihletet:

  

 


Hozzászólok