"Mikor az ember leül rajzolni, nem tudja felmérni, siker lesz vagy sem." – Interjú Sajdik Ferenccel, a Pom Pom meséinek illusztrátorával

Aki gyermekkorában találkozott vele, annak egy életre beírta magát a szívébe Gombóc Artúr, a duci, csokiimádó madár. Rajta és Pom Pomon kívül még jó pár emlékezetes karaktert köszönhetünk a Pom Pom meséinek, elég csak Festéstéktüsszentő Hapci Benőt vagy Mindent Ragasztó Rezsőt említenünk. Ezeket az elképesztően kreatívan megformált karaktereket egy csodás alkotópáros közös munkájának köszönhetjük: Csukás Istvánnak és Sajdik Ferencnek. Tény, hogy ők ketten külön-külön is a meseírás és a karikatúrarajz etalonjaiként vannak számontartva, így nem csoda a közös munka sikere sem. Sajnos Csukás István idei halálával vele már nem készíthettünk interjút, de Sajdik Ferenc boldogan mesélt a saját alkotói pályájáról, a Pom Pom meséinek megszületéséről és hogy milyen érzés, hogy Gombóc Artúrék is a Vates MeseKollekciójának tagjai.

Sajdik Ferenc 1930. augusztus 21-én született Neuenhagen bei Berlinben, Németországban. Gyermekkorában itt, és Görögországban élt. Édesanyja balettművész, édesapja pedig korának legsikeresebb zsokéja volt. Rajztehetségét már korán felismerték, iparrajziskolában tanult, nyomdásznak készült. A rajziskolában látta meg először egy ismert karikatúrista, Pintér Jenő egyik sorozatát, ami rádöbbentette, az ő útja a karikatúra rajzolás lesz.

1955-ben a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett. Karikatúráit elsők között a Ludas Matyi című vicclap kezdte el közölni, ami az 1960-as években hetente félmilliós példányszámban jelent meg. 1965-ben belsős munkatárássá vált, és harminc évig hétről hétre rajzolta a hatalmas népszerűségnek örvendő karikatúrákat.

A rendszerváltás után nem voltak megfelelőek a financiális körülmények a Ludas Matyi számára, és minden próbálkozás ellenére megszűnt. Sajdik Ferenc rajzi azonban újra és újra felbukkantak különböző hetilapokban, később a történelemkönyvek lapján is megjelentek illusztrációként, mint egy letűnt, de mégis közeli rendszer emlékeztetői.

Sajdik Ferenc mindeközben egyre inkább a rajzfilm világa felé fordult. És végül a rajzfilm lett az, ami összehozott egy legendás alkotópárost, megalapozva egy örök barátságot: Csukás Istvánnal a kezdetektől sikeres szerzőpárost alkottak, rengeteg mesét és halhatatlan mesefigurát teremettek meg együtt, aminek egyik kiemelkedő darabja a Pom Pom meséi. A mesét Csukás István írta, és Sajdik Ferenc rajzolta.

1979-től 1988-ig jelentek meg könyvek a Pom Pom meséi sorozatcímmel. A Magyar Televízió megrendelésére elkészült rajzfilmsorozatot Dargay Attila rendezte, és két évadból állt.  Az első 1978-ban került képernyőre (14 epizód), a második pedig 1981-ben (12 epizód). A mese ikonikus karakterei közül most Pom Pomot és Gombóc Artúrt láthatjuk viszont a Vates új MeseKolleciójának részeként.

Sajdik Ferenc munkája elismeréseként minden lehetséges díjat megkapott: többek között Munkácsi Mihály-díjas (1977), Érdemes Művész (1988), képzőművészet kategóriában Prima Primissima díjas (2012),  2013-ban pedig Kossuth-díjjal jutalmazták a művészt. Minden vele készült beszélgetésen látszik, hogy sugárzik az életkedvtől, a hamiskás mosoly mindig ott bujkál a szája szegletében, szeme pedig életigenléstől csillog. A MeseKollekció kapcsán most Sajdik Ferenccel beszélgetünk.

Milyen érzés, hogy a PomPom meséi a megjelenés után több mint negyven évvel is ilyen népszerűek, és hogy a Vatesnek hála ezúttal ruházati terméken fog megjelenni?

Sajdik Ferenc: Örülök neki. Mikor csináltuk a Csukás Pistával, jól szórakoztunk, ki tudta, hogy szobor lesz a Pom Pomból, meg a Hohohohorgász Főkukacából? Most ráadásul majd pólókon, pulóvereken jönnek szembe az utcán. 

Önnek mi lenne a fontosabb/jobb érzés, hogyha a Vates termékeit azok hordanák, akik a Pom Pom meséin nőttek fel, vagy inkább a fiatalabb generációk, akik számára a mese fogalma már teljesen más, de esetleg a termékeknek hála a régi meséket is elkezdik nézni?

SF: Ha fiatalokon látom viszont, akkor már tudom, hogy a szülei nézték a Pom Pomot.

(Gombóc Artúr póló & Pom Pom póló)

Emlékszik hogyan kezdett el rajzolni? Mi az első élménye a rajzolással kapcsolatban, amire vissza tud emlékezni?

SF: A Révai lexikonból másolgattam állatokat, ezt látta a nagynénikém, és ő mondta, hogy menjek rajziskolába.

Mindig tudta, hogy a rajzolással szeretne foglalkozni?

SF: Csak a Török Pál utcai rajziskolában jöttem rá, és reménykedtem, hogy megállom a helyem.

Honnan jönnek az ötletek a karikatúráihoz? Mi az ihleti a rajzolást?

SF: Ihlet nélkül is neki fogok, aztán megjön a kedvem. De a fő ihlet a határidő! Újságnál nem lehet húzni az időt, ott a lapzárta!

Lehet megrendelésre „vicceset” rajzolni? Ha igen hogyan? Mire kell figyelni? Mit kell szem előtt tartani?

SF: Ha karikaturista az ember, akkor lehet, ez egy szakma. Persze születni kell rá, és rájönni, hogy én ehhez értek.

Hogyan ismerkedtek meg Csukás Istvánnal? Hogyan indult a közös munka? Mi volt az apropója?

SF: Kezdő koromban szerkesztőségekbe hordtam a rajzaimat, hátha elfogadják. Ugyanezt csinálta a verseivel Csukás Pista. Akkor még csak vigyorogtunk egymásra. Aztán volt egy sorozatom a Ludas Matyi című vicclapnál, a „Jövő század állatai”, és felhívtak, a Corvina kiadótól, hogy ezekből lehetne mesét csinálni. Rögtön a Csukásra gondoltunk, mint íróra.

Milyen volt a kapcsolatuk, barátságuk?

SF: Felhőtlen és derűs. Bármit kértem tőle, szó nélkül megtette. Például nem egyszer segített nekem a vidéki kiállításaim megnyitásában. Persze én is megrajzoltam mindent, amit kért, akár neki, vagy a rokonainak.  

Volt olyan, amiben nem értettek egyet? Ha igen, miben? Hogyan oldották meg a nézeteltéréseket?

SF: Soha nem szóltunk bele egymás munkájába. Csak egyszer emeltem vétót, amikor azt írta, hogy a horgász felfűzi a horgára a kukacot. Mondtam, hogy horrort nem rajzolok. Így lett a Főkukac. De akkor sem vitáztunk, azt monda, jól van!

Hogyan kell elképzelni a közös munkát, az együtt alkotást?

SF: A közös munka külön munka volt. Ő leírta, amit akart, elküldte postán, én meg lerajzoltam, amit akartam.

Mi a legkedvesebb élménye Csukás Istvánnal?

SF: Egyszer lemondott egy közös munkát, azt monda „Had éljen más is a lehetőséggel.” Ezt még mástól sosem hallottam. Igazi humanista ember volt.

Mennyire vettek aktívan részt a televíziós sorozat elkészítésében? Vagy minden Dargay Attilára volt bízva?

SF: Nyakig benne voltunk. Pista írta a forgatókönyveket, én megrajzoltam a rajzos forgatókönyvet. Utána leültünk az Attilával, aki a világ legszórakoztatóbb embere volt. Mindenről beszéltünk, csak a filmről nem, aztán mindenki végezte a maga dolgát.

Számítottak arra, hogy a Pom Pom meséinek ekkora sikerre lesz, és hogy így kiállják az idő próbáját?

SF: Mikor az ember leül rajzolni, nem tudja felmérni, siker lesz vagy sem. Mi csak próbáltunk jót csinálni. 

Van e kedvenc karaktere például a Pom Pom meséiből, ami közel áll önhöz valamiért, vagy amit különösen szeretett megrajzolni?

SF: Nagyon becsülöm a Gombóc Artúrt, neki sikerült népszerűvé válnia. És jó rajzolni, mert gömbölyű.

Ön szerint milyen a jó mese? Milyen mesére van szüksége például a mai gyerekeknek?

SF: Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Csukás István, soroljam? Ők tudtak olyasmiről írni, ami még a felnőtteket is megfogta, nem csak a gyerekeket.

Van olyan rajza, amit különösen szeret, és esetleg olyan, amit különösen nem?

SF: Nem nagyon nézegetem a rajzaimat, mindig a következő érdekel, amit csinálok.

Mit tanácsolna annak, aki most indul el fiatalon a pályán és rajzolni szeretne?

SF: Szívósan szeresse, amit csinál.

Hálás köszönettel tartozunk Sajdik Ferencnek az interjúért, és hogy hozzájárult Csukás István örököseivel egyetemben ahhoz, hogy a Pom Pom meséinek karakterei is részesei legyenek a Vates MeseKollekciójának.

(Az interjút készítette: Héber Blanka, a cikk főképének forrása: Unikornis Blog)