Anekdota Weöres Sándorról

Mindannyian ismerjük a Galagonyát, a Majomországot és a megkerülhetetlen irodalmi nőalakot: Psychét. De vajon mennyire ismerjük e művek alkotóját, Weöres Sándort, akit barátai csak Sanyikának szólítottak?

„A Sanyika? A Sanyika az nem is ember!”

– jegyezte meg többször is Nemes Nagy Ágnes.

Weöres Sándor, költő, író, műfordító, irodalomtudós, 1913. június 22-én született, Szombathelyen. Iskolás éveitől kezdve verseket írt, életműve széles körű. Írt gyermekverset, regényt, drámát, egysoros verset, és színjátékot is.  Életművét Kossuth- és Baumgarten-díjjal jutalmazták.

Weöres Sándor napra pontosan 31 éve hunyt el, 1989. január 22-én. Az ő tiszteletére olvashattok ma egy könnyedebb hangvételű, vidám anekdotát.

Köztudott volt, hogy Sanyika nem vetette meg az alkoholt, ezt felesége (Károlyi Amy, költőnő) is jól tudta. Egy nap, elővigyázatosságból, bezárta férjét emeleti lakásukba, hogy amíg ő nem lesz otthon, Sanyika el ne menjen a kocsmába. Korábban ugyanis már megtörtént, hogy Sanyika ígérete ellenére megszökött otthonról, és csak késő este, már csöppet sem szomjasan tért haza, vagy éppen egyáltalán nem ért haza, amíg Károlyi Amy érte nem ment. Így tehát fordult a kulcs a zárban, az asszony elment, a férj magára maradt.

Sanyika torka teljesen kiszáradt, szája porozott a szomjúságtól, úgy gondolta, keserű nap elé néz. Ekkor azonban meghallotta, hogy az utcán munkások dolgoznak. Több se kellett Sanyikának. Döntött! Nem hagyja annyiban a dolgot! Lekiabált: „Hozzanak nekem egy kis italt a kocsmából, nem leszek hálátlan!”. A lent dolgozók hamar kötélnek álltak. Sanyika a pénzt vödörben engedte le, a borra való mellet még egy kis borravalóval, természetesen, hogy bajtársai se maradjanak szomjan. A frissen szerzett barátok elsiettek a kocsmába, Sanyika pedig otthona börtönében reménykedett, hogy rendelése valóban megérkezik hozzá, és nem a futárok öntenek fel a garatra forintjaiból. Hamarosan kiáltoztak az ablaka alatt, a munkások meghozták a kért csomagot. Sanyika pedig az előbbi módszerrel, segítségül hívva a vödröt, felhúzta magához.

Amikor Károlyi Amy hazaért, nem győzött csodálkozni: ugyan mi történt férjével? Hiszen ő maga zárta be! Hogyan juthatott italhoz? Hogyan rúghatott mégis be? Hogyan járt túl az eszén? Nem győzött hova lenni bosszúságában, jól le is teremtette férjét.

Sanyika azonban nem fedte fel a titkát. Hogy Károlyi Amy jött e rá, vagy Sanyika egyszer magát is leeresztette a vödörben, megszökött a kocsmába, és elbüszkélkedett tettével, már soha nem tudjuk meg. 

Aki nem hiszi, járjon utána, vagy addig is, hallgasson Weöres Sándor verset Sanyika előadásában (több ilyen is fellehető az interneten). Máris nem lesz olyan hihetetlen a történet!

https://www.youtube.com/watch?v=RldvxJMkGAo

https://www.youtube.com/watch?v=kGZO0xpzIKA

Egy kicsit komolyabb hangnemre váltva: Károlyi Amyt sokan támadták férje halála után, hogy erősen korlátozta férjét szabadságában, ám a köztük lévő házasság, és kötelék legendás.         

Korábban Weöres Sándor maga is azt mondta, Amy mentette meg attól, hogy súlyos alkoholizmusba essen, és egy árokparton kiterülve végezze.

Károlyi Amy mindenben támogatta férjét. Irodalmi munkásságában is maximális támaszt nyújtott számára, ez többek között annak is köszönhető, hogy költőnőként maga is aktív részese volt a kor irodalmi életének. Egy másik kedves anekdota szerint, amikor Weöres valahol fellépett, szavalt, és nem volt nála a szöveg, mindig Amy súgott neki, mert Sándor gyakran elfelejtette saját verseit.

Az irodalmat nem csak külön-külön művelték, közösen is alkottak. Ilyen közös munka eredménye például a Hetedhét ország (gyermekkönyv), a Tollrajzok, amikhez a rajzokat Weöres készítette, valamint a Tarka forgó is, ami Amy és Sándor verseinek gyűjteménye.

Szövetségük a költő haláláig, 43 éven át tarott.

(Szerző: Héber Blanka)