„Egymillió ötszázezer csók” – Szerb Antal útja Bálint Kláráig
Szerb Antal 1938-ban, harminchét évesen vette feleségül a huszonötéves Bálint Klárát, akivel nemcsak házastársak voltak, hanem szellemi partnerek és barátok is. Klára előtt azonban nem volt valami szerencsés az író szerelmi élete. Sikertelenség, reménytelen epekedés és rossz választások sora előzte meg „az igazit”.
Meglepő módon az első a sorban egy kamaszkori cserkésztársa és gimnáziumi barátja, Benno Térey Gábor volt, akihez nagy valószínűséggel homoerotikus vonzalom fűzte. Erről tanúskodik legalábbis Szerb titkosírással írt naplója, amelyben a tudvalevőleg homoszexuális Oscar Wilde-ot és Paul Verlaine-t jelöli meg „nagynevű elődeiként”. A kettejük között szövődő szoros barátság azonban 1918-ra megszakadt, ezt követően kizárólag nők iránt táplált gyöngéd érzelmeket az író.
Egyetemistaként egyszerre 4–5 nőnek is udvarolt. Ebben az időszakban többek között reménytelenül epekedett a konzervatív családból származó Schultz Dóra után, akihez verset is írt, és aki elérhetetlen volt a számára.
(Részlet: Violaine-szonett)
Csakugyan az egyetemen szeretett bele bölcsészkari diáktársába, Lakner Klárába is, azonban ez az érzelem is viszonzatlan maradt.
„... hogy Klári sosem nyilatkozott elösmerőleg tehetségemről, ember-mivoltomról, annak csakugyan az az oka, hogy meg akar alázni, hogy fölényben maradhasson.”
(Feljegyzés Szerb Antal naplójából)
Szerb végül Lakner Améliát (Lili) vette feleségül, aki az imádott de közömbös érzelmeket mutató hölgy húga volt. A költő első házassága azonban szerencstétlenül alakult:
„Elváltak, megint összementek, született Judit kislányuk, akit tulajdonképpen a nagymama, Lili szülei neveltek. Azután Tóni magányosan élt.”
Mikor megkötötték házasságukat Bálint Klárával, már mindketten túl voltak egy házasságon és több, komoly csalódáson. Az író azonban rögtön érezte, hogy Klára az igazi. A 25 éves, fiatal nő maga is publikált irodalomtörténész volt, nagybátyja pedig Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője.
Mindketten szerettek volna gyereket, Klára azonban nem esett teherbe, életkörülményeik pedig egyre bonyolultabbá váltak a fokozódó fasizmus és a zsidótörvények miatt. Bár hatéves kora óta katolikus szellemben nevelték, Szerb zsidó családból származott, így alkotói tere folyamatosan leszűkült. 1943-ban, majd 1944 júniusában munkaszolgálatra hívták be. Felesége és ismerősei kétszer is próbálták megszöktetni, ám mindkétszer sikertelenül. Végül 1945. január 27-én, mikor már nem volt ereje dolgozni, egyszerűen agyonverték egy őrzői puskatussal. Társai egy hordó abroncsát húzták testére, hogy később azonosítani lehessen.
„Mit mondhatok még, drága egyetlenem? Ha túl jutunk, nagyon meg kell majd jutalmaznunk magunkat, mert amin átmegyünk most, legalábbis nagyon keserű. Egymillió ötszázezerszer csókol: T.”
Klára eltemette férjét, ám egész további életén át a felesége maradt. A háború után, 1951-ben jelképesen fiúgyermeket szült neki, Szerb Jánost, akinek biológiai apja egy családi barát volt, „szellemileg” azonban az írót tekintette a gyermek apjának. 1992-ben az asszonyt férje mellé temették.
(Bálint Klára férje, Szerb Antal mellszobra mellett)
Szerb Antal irodalomtörténész és nemzetközileg is elismert regényíró, a Magyar irodalom története, a Pendragon legenda, valamint az Utas és Holdvilág szerzője 43 évesen, épp 75 évvel ezelőtt halt meg.
(Szerző: Buda Villő)