Így viccelte meg Karinthy Márai Sándort

Nem túlzás azt állítani, hogy Karinthy Frigyes szatirikus műveivel Don Quijotei csizmákban járt az élen az 1919-et megtorló esztendők nyomasztó légkörében. Írói lényének kihívó, bizarrba hajló, komikus látásmódja segített létrehozni a magyar irodalom talán legkiemelkedőbb humoros-szatirikus alkotásait, az Így irtok ti (1912) és a Tanár úr kérem (1916) című könyveit.

Előbbi művében így idézi a maga zseniális módján Ady gyönyörű, freudi sorait:

„Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié!

(Részlet Ady Endre Sem utódja, sem boldog őse... c. költeményéből)

„Hát maga megbolondult, Hát maga megbolondult, Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?”

 (Részlet az Így írtok ti c. műből)

A költő azonban – ahogy azt néhány korábbi cikkünkben már pedzegettük – nem csupán költészetében bizonyította gazdag humorát, hanem magánéletében is. Még a legnehezebb időszakokbn sem veszítette el groteszk humorérzékét, erről tanúskodik többek között az Utazás a koponyám körül című naplóregénye is, amelyben megdöbbentő hitelességgel, humoros-ironikus megközelítésmódban számolt be agydaganatának 1936-ban jelentkező tüneteiről.

Koponyaműtétje előtt – amelyet a világhírű svéd sebészprofesszor, Olivecrona végzett el rajta Stockholmban – barátai mind tiszteletüket tették Karinthy-nál, bizonyára azzal a céllal, hogy erőt öntsenek belé a súlyos beavatkozás előtt. Márai Sándor volt az egyetlen barátja és írótársa, aki nem látogatta meg a stockholmi utazás előtt az írót, akit bántott is Márai elmaradása.

"– Fél tőlem a nyavalyás – morogta. – Az hiszi, akkora a tumorom, hogy a fejem a lábára ejtem...

Az elutazás előtti napon az egyik telefonhívásra felfigyelt Karinthy. A kagylót ugyan felesége vette fel, de hallotta, mikor beleszólt a hallgatóba:

– Maga az, Márai...? Igen, holnap indulunk...

Karinthy kézzel-lábbal integetett feleségének, hogy adja át a kagylót. Karinthyné lefedte a hallgatót, és továbbította Márai érdeklődését a beteg hogyléte felől.

– Adja csak ide – suttogta az író, és átvette a telefont.

– Mmmumumumumumum-bábábábá – nyögött, nyeldekelt bele a telefonba, és Márai a vonal túlsó végén megdöbbenve kérdezte:

– Frigyes... te vagy az?

– Böböböböbö-nyenyenyenyenye... – csuklott-csámcsogott Karinthy, s szinte érezte a távolból a másik borzadályát. Érezte és élvezte is.

– Frigyes, Frigyes, az isten szerelmére! – jajongott a finom lelkű Márai, mire aztán Karinthy normális, rendes hangon s mély részvétellel megkérdezte:

– Sándorkám, mi van veled? Csak nincs valami bajod? Meglátogassalak?

Márai majd' hanyatt esett. Lecsapta a kagylót, taxiba vágta magát, és percek alatt Karinthynál volt.

Nagyon szégyellte magát."

(Szerző: Buda Villő)