Lovagias ügyek – avagy a párbajozó Ady

A 19–20. század között mondhatni bevett dolog volt, hogy a költők és írók egy-egy jól megkomponált verssel vagy válaszlevéllel vettek elégtételt ellenfeleiken a hírlapok hasábjain. Gondolhatunk itt például a híres Horger Antal-ügyre, amelyről egy korábbi cikkünkben már részletesen írtunk, és amely során József Attila egyetlen verssel elérte, hogy mára már szinte csak negatív környezetben tárgyaljuk Horger Antal professzor nevét.

Nagy ritkán azonban valódi összecsapások is történtek. Ady-t sem kerülhette el a kor szokása, a gyakran halállal végződő „úri passzió” – a párbaj. A költő élete során több párbajt is vívott, ezek közül a legemlékezetesebb talán az első kettő volt, amelyekbe még egészen fiatal korában, 21–22 évesen keveredett bele debreceni évei alatt.

Első párbaját Kemény Emil nevű jogász barátjával vívta. Hogy pontosan mi is volt az összecsapás oka, azt nem tudjuk biztosra – Ady öccse, Lajos, úgy emlékezett, hogy az ügy forrása az iskolaév elején megpezsdült diáktársadalmi tevékenység volt, amelybe mindketten belevetették magukat. Mások szerint a párbajra az adta az okot, hogy a két diák összeszólalkozott valamin ittas állapotban.

A kardpárbajt Balássy Miklós, Ady középiskolai osztálytársa, majd későbbi debreceni jogásztársa vezette. Ady-nak a párbajt megelőző napig nem volt kard a kezében, akkor is csak azért, hogy valamennyire hozzászokjon. Balássy és egy másik jogász kolléga oktatta Ady-t a kardforgatás művészetére:

"Vágj összevissza, ha félsz, hunyd be a szemedet!"

A párbaj során mindkét fél megsebesült: Emilt alsó karján, Ady-t pedig bal vállától egészen jobb alsókarjáig érte a vágás. Végül a párbajt a segédek szüntették be, harcképtelenségre hivatkozva. A lovagias ügy nyilván ifjonti hősködés volt csupán, Emil és Endre jó barátságban éltek tovább egymással, sőt lakótársak is lettek egy időre.

Ady második párbajára alig egy évvel később, 1899-ben került sor, amelyet Gerébi Pál tartalékos huszár tiszthelyettessel vívott, és egy színházi összeszólalkozás szolgáltatta az alapját. A párbaj után a felek kibékültek. Mindketten komoly sérüléseket szereztek, de egyikük állapota sem vált súlyossá. A sebesült Ady-t elárasztották különböző ajándékokkal a Debreczeni Hírlap szerkesztőségén keresztül, főként erősítő borral és cognackal.

„A beteg poéta ezen az úton is köszöni az ismerőseinek és jóakaróinak szíves érdeklődését.” (A DH szerkesztősége)

Ezt követően Ady-nak még akadt hasonló lovagias ügye, ám később, Nagyváradon legfeljebb barátai mellett vállalt párbajsegéd szerepet, valamint újságíróként gyakran fellépett a párbaj-mánia ellen.

(Szerző: Buda Villő)