Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni: Az első találkozástól a hitvesi költészetig


Radnóti Miklós 17 évesen ismerte meg élete szerelmét, a nála egy évvel fiatalabb Gyarmati Fannit. A sors is úgy akarhatta, hogy találkozzanak, ugyanis ugyanahhoz a tanár-házaspárhoz jártak matematika korrepetálásra. A költő mindent elkövetett annak érdekében, hogy az első találkozót követően megszólíthassa a barátai által csak Fifinek szólított gimnazista lányt: direkt elcserélte a ceruzáikat ( - hát nem romantikus? 😉)

Ezek után Miklós meg is írta Fannihoz az első szerelmes versét, ezzel kifejezve rajongását kiszemelje iránt. Az elsőt persze sok-sok követte, így például amikor Radnótinak 1930-ban megjelent egyik korai kötete, a Pogány köszöntő, ahol már kedvesét üdvözli a legelső versében, a Köszöntsd a napot-ban:

"Most már a kezedet csókolom, - így
paraszt bánattal oly szép megállni
a napban, lelkes földeken csörren
ütődő szárba szökkenve a búza!"

A költemény legelső versszaka szépen szemlélteti azt, hogy Radnóti a búza növekedésével vonja párhuzamba „szárba szökkenő” kapcsolatát, ezzel is egy csodálatos hasonlatot létrehozva. Hiszen a búza is egy kicsi magból csírázik ki, növekszik, hajtást majd termést hoz.

Az ő kapcsolatuk is ilyen idilli volt, a természet rendje szerint. Megismerkedtek, szerelembe estek diákéveik alatt, 9 évi ismeretség után pedig összekötötték egymással az életüket örökre.

Radnóti és Fanni

Az óvatos, tapogatózó, ifjonti szenvedéllyel bíró verseket felváltotta Radnóti hitvesi költészete. Ezután is Fannihoz írt verseket, csak már feleségeként. Ezek már  sokkal meghittebbek, bensőségesebbek.

Ezek között olyan műveket is találhatunk, amelyek a hétköznapi életükről szólnak. Hiszen egy házaspár nem csak az egymás iránti vonzódásból van együtt. Viccelődnek, szórakoznak - nem kell mindig a szenvedélyről és a szerelemről szólnia mindennek. Az Együgyű dal a feleségről -ben megjelenik egyfajta játékosság valamint a gyengéd érzelmek egy szerelmes férfitől az imádott nő irányába.  Részletként ugyancsak az első strófát hoznám fel példaként:

"Az ajtó kaccan egyet, hogy belép,
topogni kezd a sok virágcserép
s hajában egy kis álmos szőke folt
csipogva szól, mint egy riadt veréb."

 Az 1940-es években fantasztikus művei születtek a költőnek. Ekkor keletkezett a Tétova óda, amely verset olvasva valószínűleg azóta is minden olvasó szívébe legalább egyszer könnyek köszönnek:

"(…) a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él."

Kisebb megtorpanás, óvatosság fedezhető fel a sorok között. Olyan érzést kelt bennünk Radnóti, mintha megállítaná az időt, hogy kicsit elmélkedjünk, nézzünk körbe magunk körül, térképezzük fel a világot, a légteret, ami körbevesz.

Gyönyörű művek követték egymást, mint például a Bájoló („Rebbenő szemmel /ülök a fényben, / rózsafa ugrik / át a sövényen”) vagy a sokak által ismert Levél a hitveshez:

„Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék”
 

Kettejük szerelme sajnos tragédiával zárult: az 1944-ben munkaszolgálatra behívott Radnóti Miklós nem tért haza élve. Fanni ezután egyedül élte le a több mint 100 évig tartó életét, mert számára nem létezett más férfi, csak Miklós. Habár voltak nehéz időszakok kapcsolatukban, Radnótiné odaadással szerette férjét, Miklós pedig mindig visszatalált imádott Fifijéhez.

 A cikket írta Zagyi Petra, a megírásban pedig segítségre volt Nyáry Krisztián - Így szerettek ők című könyve, valamint a Magyar Elektronikus Könyvtár nélkül. 

Radnóti Miklós, mint az egyik legikonikusabb személyiség került be a magyar irodalomtörténetbe. Őszinte szerelmes versei a játékosságuknak hála bárki szívébe mosolyt csalnak. A Radnóti iránti rajongásunkat mi is szerettük volna kifejezni, így Ő is megtalálható a kollekciónkban:


Hozzászólok