Százezreket vigasztalt és nevettetett: Rejtő Jenő
Ha a huszadik századi Magyarország irodalmára gondolunk, legtöbbünknek valószínűleg a Nyugat jut elsőként eszébe. Ez nem meglepő, hiszen a folyóirathoz olyan nagy nevek kötődnek, mint például Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály vagy éppen Radnóti Miklós. A Nyugat Parnasszusán túl azonban hasonlóan értékes életművel rendelkező kortársakra bukkanhatunk. Közülük is kiemelt helyet foglal el a kabarék, az operettek valamint a kalandregények koronázatlan királya, Rejtő Jenő.
1905. március 29-én született Budapesten, Reich Jenő néven, egy kispolgári, zsidó család harmadik gyermekeként. Hivatalosan sosem magyarosította vezetéknevét, ám 19 éves kora óta színészként és íróként is a Rejtő nevet használta. Emellett több írói álnévvel is dolgozott (legismertebb alteregója P. Howard volt, valamint Gibson Lavery néven is publikált).
Sajnos az 1930-as évek vége felé a zsidótörvények miatt a "kényes származású" szerzők munkáinak megjelentetése egyre inkább ellehetetlenedett (erről Radnóti és Szerb Antal kapcsán már írtam korábbi cikkeimben), így az álnevek használata mellett Rejtő időnként létező személyek bőrét is magára öltötte – Aki mer, az nyer c. operettje például egy idő után már csak dr. Sándor Jenő zeneszerző neve alatt futott.
Miközben bátyjai tovább tanultak, az ifjú Jenő se szakmát, se érettségit nem szerzett. A középiskolából kirúgták, mivel fizikailag bántalmazott egy tanárt, aki antiszemita megjegyzésekkel illette őt. Ezután egy darabig színészetet tanult, majd elkezdett verseket írni, ám ahogy a színészetben, úgy a költészetben is átlagos tehetségnek bizonyult – versei gyenge Ady-utánzatok voltak.
Tervei között szerepelt, hogy kitanulja a színházi rendezés és a revümenedzselés szakmáját, azonban mint oly sok mindennel előtte, ezzel is felhagyott. Egy ideig – szülei anyagi támogatásával – Nyugat-Európában csavargott. A fővárosban eközben szárnyra kap egy hír, amely szerint öngyilkos lett, a kérdésről pedig maga Karinthy Frigyes értekezett nyilvánosan egy újságcikkben. Karinthy és Rejtő egyébként igen jó barátságban voltak, így akár az is elképzelhető, hogy közösen ötlötték ki a „sajtócsínyt” azzal a céllal, hogy növeljék Rejtő népszerűségét.
Így vagy úgy, az író 1932-től már mint kabarészerző tűnik föl Budapesten: első sikere a Gangster-idill c. darab volt, amelyet legfőbb szerzőtársával, Nádasi Lászlóval írt. Ezt követően színházi sikerek sokasága következett – egyik legsikeresebb műve a már említett Aki mer, az nyer című „nyári operett” volt.
(Balról a második férfi Karinthy Frigyes, jobb szélen Rejtő Jenő)
A színpadra szánt alkotások mellett azonban Rejtő kisponyvákat és kalandregényeket is írni kezdett, és hamar az egyik legjobban megfizetett és legolvasottabb regényíróvá vált Magyarországon.
Légiós regényeit (pl. A pokol zsoldosai; A láthatatlan légió; Csontbrigád), valamint humoros és bűnügyi történeteit (pl. A szőke ciklon; Vesztegzár a Grand Hotelben; Piszkos Fred, a kapitány) P. Howard néven publikálta, míg westernregényei (pl. A Nevada szelleme; Texas Bill, a fenegyerek) Gibson Lavery álnéven jelentek meg.
Még Babits is – aki közismerten szerette a detektívregényeket – olvasta Rejtő műveit.
„Ismered a most legdivatosabb magyar írót? Howard-ot? Rejtő Jenő a neve. Egyet olvastam. Az elején tényleg mulattam, később kicsit meguntam.”
(Idézet Babits Mihály Beszélgetőfüzeteiből)
Rejtő rendkívül gyorsan írt, ennek köszönhetően elképesztő méretű életművet hagyott maga után, noha mindössze 37 évet élt. 1943-ban halt meg, munkaszolgálat során. Behívóját egy szélsőjobboldali lapnak köszönhette, amely nyilvánosan hangot adott abbéli aggályainak, miszerint „rejtőzködő zsidóként” Rejtő mindennemű megtorlás nélkül írhatott és publikálhatott, mintegy „megmételyezve” a magyar közéletet.
Rejtő ugyan nem tartozott a Nyugat hivatalosan bejegyzett nemzedékéhez, ám a pesti művészi élet ismert alakja volt. Abszurd történetei, írásainak egyéni stílusa, groteszkbe hajló, fanyar humora egy egész nemzetet nevettetett meg – nem véletlen, hogy regényeinek olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett.
„... [Rejtő Jenő] humorával és kalandtörténeteivel százezreket vigasztalt és terelt az emberi tisztesség eszményei felé egy sivár és tömeggyilkos korban.” (Nemeskürty István)
Színdarabok, rádiókabarék, kalandregények, útiregények és novellák garmadáját hagyta maga után, amelyek utóélete még ma is pezseg. Számos posztumusz kiadás látott napvilágot (A néma revolverek városa; A boszorkánymester; Vanek úr Párizsban stb.), műveiből hangoskönyvek, képregények és filmek is készültek, színpadra szánt alkotásai pedig jelenleg is a színházak állandó repertoárjának részét képezik.
(szerző: Buda Villő)
Ui.: Aki esetleg kedvet kapott, annak ajánlom figyelmébe a József Attila Színházban jelenleg is futó Vesztegzár a Grand Hotelben c. parádés, zenés vígjátékot. :-)